Jóleső érzéssel olvastam Czene Gyula iskolaigazgató atlétikáért aggódó sorait, s talán megbocsátja, hogy némely megállapítását szakágunk részéről kiegészítem. Mint Czene Gyula írja, a megalapozatlan és érzelemtől vezérelt kinyilatkoztatás nem segíti az atlétika talpra állását. Itt alapvető eltérés van értékrendünkben. Talpra állítani szerintem azt a bokszolót szokták, akit kiütöttek. Ezzel szemben a SKSE atlétikai szakosztálya a MASZ egyesületi pontversenyében az 1990-91-es évek összevont értékelésében a 17. helyen végzett, közel 200 szakosztály közül. Ez az utóbbi tíz év legelőkelőbb eredménye. Mögöttünk olyan klubok végeztek, mint a 21. MTK, 22. Győri Dózsa, 23. ZTE, 24. TFSE. 1992-ben az országos bajnokságon 28 dobogós helyet szereztünk, 11-el többet, mint tavaly, köztük 7 bajnoki címet. 16 atlétánk aranyjelvényes, 23-an ezüstjelvényes, 34-en bronzjelvényes minősítést szereztek, míg heten II. osztályúak, hárman III. osztályúak lettek. Tettük ezt olyan esztendőben, amikor a létfenntartáshoz szükséges anyagi háttér a minimálisra, a ’91-es év költségvetésének a felére csökkent. Legjobbjaink közül a válogatott Utasi a Bp. Honvédhoz igazolt, többen főiskolai felvételt nyertek. Január, február hónapban már nem volt fűtésünk a futófolyosón, sokszor saját költségen utaztunk versenyekre.
Ennek ellenére talán soha nem volt ilyen tehetséges utánpótlásunk, mint most. A 4×100 m-es fiúváltó olyan fölénnyel nyert aranyérmet a serdülő ob-n, hogy még a felnőtt szövetségi kapitány is odajött gratulálni. Ádám István rendkívül magabiztosan győzött az összetett ob-n. Jóházi Alexa az év meglepetésembereként nyert bajnoki címet, Garami Katalin tehetségével néhány év múlva a női mezőny „Mecser Lajosa” lehet. A 17 éves Kozma Laci 100 m síkfutásban és távolugrásban esélyt sem hagyott ellenfeleinek a győzelemre. Ajkler Zita már serdülőként a felnőtt ob-n döntős volt. Közben Salgótarjánban olyan atlétikai gálát rendeztünk augusztusban, ahol a nézők fürtökben lógtak a lelátókon. Az ovisoktól a világklasszis atlétákig jelen lévő sportolók küzdelméről közel 30 percben számolt be a televízió.
Szeretném elmondani, hogy Czene Gyula állításával ellentétben a SKSE nem írta le a Petőfi iskolát. Annál is inkább nem, mert nagy tisztelői vagyunk az intézmény eredményeinek, és az iskola kiváló testnevelő tanára, Kolláth Attiláné a legrégebbi edzőkollégám a szakosztálytól. Bízom szakértelmében, hiszen Barta Angélától Tóth Georgináig tehetségek sora került ki a keze alól. Hiszem azt, hogy megfelelő a kapocs az iskola és az egyesület között. Együttműködésünk jeléül futófolyosónkat, atlétikai pályánkat évek óta díjmentesen bocsátjuk a testnevelési órák megtartására. Mi is szeretnénk, ha több edző dolgozna az iskolában, de számunkra a város valamennyi oktatási intézménye fontos, és az anyagi lehetőségeink rendkívül végesek. Számunkra lényeges a zagyvapálfalvi iskola is, és örülünk, hogy Miklós Bertalan tanítványa országos bajnok lett. Hasonlóképpen értékes a Beszterce telepi iskola is, hisz a páratlan tehetségű Kozma Lacit Fekete Károly fedezte fel.
1992. október 1.-én az atlétikai szakosztály önálló útra lépett, Salgótarjáni Kohász és Diák Atlétikai Sport Egyesület néven. Mint nevünkből is kitűnik, számunkra rendkívül fontos a diáksport. Egyetértünk abba, hogy egymás partnereinek kell lennünk. Sajnos, rendkívül nehéz tél elé nézünk. A SKSE megszűnésével a Kohász stadion öltözőinek fűtése és melegvízellátása teljesen bizonytalan. Mégis bizakodó vagyok, mert olyan kiváló kollégákkal dolgozhatom, mint Herczeg Vince, Pálfalvai Zoltán, Szilágyi Tibor, Miklós Bertalan, Telek András, Kolláth Attiláné, Máté Csaba, Mecser Lajos, Suhai Ferenc, akik hónapok óta fizetés nélkül tevékenykednek, hogy ki tudjuk fizetni az energiaköltségeket. Erőfeszítéseinkhez, úgy érezzük lassanként megértő támogatásra lelünk. Győri Péter, a SKÜ vezérigazgató-helyettese energia gondjaink részleges megoldásához próbál segíteni, a sportigazgatóságtól és az önkormányzattól szerény anyagi segítségre kaptunk ígéretet.
Az, hogy a városatyák megszavazták, miszerint a jövő évi költségvetés egy százalékát sportra fordítják, jelzi, hogy a fiatalok egészsége, Salgótarján versenysportja, a nehézségek ellenére is, kiemelt támogatásban részesül. Hisszük, hogy a Kohász stadion – mely az ország létesítményeinek egyik gyöngyszeme -, sorsa jövőre rendeződni fog. Reméljük, eljön az az idő, amikor a fiatalok százai ismét együtt edzhetnek, legyenek azok atléták, síelők vagy labdarúgók. Ehhez szükség van valamennyi sportért és a fiatalságért aggódó személy és egyesület összefogására. Amiben Czene Gyulával egyetértek, beszéljenek a tettek, legyünk partnerek!
Angyal János, a Salgótarjáni Kohász és Diák Atlétikai SE elnöke.
