SKSE – Hódmezővásárhelyi KK 99-74 (44-32), Salgótarján, 1200 néző, v: Pazsitka, Bukta. SKSE: Hivrenko (9), Farkas (17), Borók (29), Molnár (12), Földesi (16). Csere: Dániel, Szebta (16), Balogh, Szabó. Edző: Tatár István. Hódmezővásárhely: Kocsergin (18), Polányi (13), Czuprák (9), dr. Borbáth (16), Lestár (9). Csere: Arany, Botka, Vincze, Imre (9) Edző: Faragó István, Valaczkay Győző. Az eredmény alakulása: 5. perc: 15-16, 10. perc: 21-18, 15. perc: 31-23, 25. perc: 53-32, 30. perc: 83-53, 35. perc: 94-58.
Forró hangulatban kezdődött a találkozó, melyen bár az első kosarat a kohászok szerezték, a vendégcsapat kapott előbb lábra. Pedig nagyon fűtötte Borókékat a visszavágás vágya, hiszen a szeptember végi lombhulláskor alaposan kikaptak mostani vendégüktől. A szereposztás azonban nehezen akart fordítottá válni, a vásárhelyiek szórták a hárompontos kosarakat, négy játékosuk bemutatkozó dobása sikeredett triplára, és eközben a nehezen magára találó Kohász sorra gyűjtötte a személyi hibákat. Már fél tucaton is túl voltak e gyűjtésben, amikor a másik oldal tábláján még csak egy lámpa világított. Egy néző keserűen jegyezte meg mellettünk: „Ezek (mármint a SKSE – a szerk.) itt ma nemigen győznek. Rosszul céloznak, kipontozódnak, aztán annyi…”
Az említett néző tévedett. Nyolc perc után jött a fordulat, elbizonytalanodtak az alföldiek, miközben sorra kapták az apró kétpontosokat. A remek napot kifogó Borók büntetőivel sikerült 19-18-ra megfordítani az eredményt, ezzel pánikot keltve az ellenfél soraiban. Negyedóra elteltével nyolc pontra dagadt az előny, s csodák csodája, lassan a személyik is kiegyenlítődtek. Nem mindennapi látvány volt, amikor az egyáltalán nem erre számító vendégedző, Faragó István időt kért, neki kellett játékosai után szaladgálni, mert azoknak bizony nem volt ínyükre a kellemetlen csevegés a mesterrel. Csodát nem tett a szokatlan tanácsadás, a félidőre egy tucat pont különbséget regisztrált az eredményjelző. S lehetett volna több is, ha a dudaszó előtt egy másodperccel teljesen feleslegesen szabálytalankodó Czuprák jóvoltából szinte ajándékba kapott büntető bemegy. Nem ment be…
Szünet után űzte-hajtotta a lelátó népe a hazaiakat, akik igazi gálával hálálták meg e biztatást, szinte minden helyzetből szórták a kosarakat! A dobógép szerepében Borókot Szebta váltotta fel, akivel nemigen tudtak mit kezdeni, s Farkas is rájuk ijesztett két triplájával. Hogy hol voltak a vendégek e közben? A pályán, bár jelenlétük nem keltett feltűnést, hiszen öt percig egy kosárra sem voltak képesek. Erre az időre a Sese palánkját akár le is lehetett volna szerelni. Ha az első játékrészben idegességről lehetett beszélni a vásárhelyieknél, most tehetetlen düh tombolt bennük, remegett a kezük, edzőjüket pedig többször is rendre kellett utasítani, aki nem tudott napirendre térni a történtek felett. S Hivrenko, akitől tartottak, már percek óta a pályán se volt. Negyedik személyije után pihentette Tatár edző. Tehette, mert nem kergette fiait se a tatár, se a Vásárhely…
94-59 állt a táblán, amikor még három perc volt hátra. A közönség már sportszerűen őrült tombolásba kezdett a kiütéses győzelem tudatában. Nagy baj már nem történhetett. Egy kicsi azonban történt. Dr. Borbáth vezérletével felkeltek a padlóról a vendégek, a Sese pedig hagyta őket éledni. Még több mint egy perc volt hátra, amikor már megvolt a 99. pont! Be is jött minden csereember, aki csak épkézláb volt, hogy mindenki részese lehessen az elsöprő sikernek. Részese is lett. Csak az a fránya századik nem jött össze. De kit érdekel? A lényeg: győzelem, két pont, nem is akárhogyan! Szombat este öröm volt tarjáninak lenni a városi sportcsarnokban. Ahogyan az első nyolc pont után ellenfelük fölé nőttek, amennyire fegyelmezetten, tudatosan játszottak, azt öröm volt nézni. Addig nem nyugodtak, amíg teljesen szét nem zilálták a vásárhelyieket, akik nyilván arra számítottak, nem lesz nehéz dió legyűrni az egyszer már 16 pont különbséggel legyőzött, újonc tarjáni gárdát. Csak a fanatikus közönséggel nem számoltak, akik most is szinte befújták a hazai labdákat a gyűrűbe. Na és, hogy a házigazda ez évi utolsó hazai találkozóján válik olyan csapattá, amelyet, ha így folytatja, nemigen verhet senki könnyedén. Jók: az egész hazai csapat, ill. dr. Borbáth, Kocsergin, Polányi.
