Nem túlozunk sokat, ha azt mondjuk, hogy Kadlót Zoltán újabban szinte csak vendégségben tartózkodik olykor-olykor itthon. A SKSE kiváló hosszútávfutója mostanában jobbára a külföldet, a kontinens nyugatabbik felét járja, mint valami derekabb fajtából való vándorlegény, bár neki már nemigen kell tanulnia mesterségét, alkotott már pályafutása során jó néhány komoly remekművet. Kagya most éppen innen a szomszédból, Hollandiából toppant be egy pillanatra. Hét napig volt Tulipánországban, s közben Amszterdamban, majd Bredában pompázatos utcai futóversenyeken indult.
– Ezek az utcai flúgos futamok tőlünk nyugatabbra kicsit elütnek az itthoniaktól – kezdi mondókáját. – Óriási tömegek indulnak, a profik mellett az öreg bácsiktól a gyerekeken át a háziasszonyokig mindenki beáll a versenybe. Valóságos népünnepély minden egyes ilyen futás, isten bizony, öröm elindulni. Amszterdamban például, tizenkétezren vették fel a nyúlcipőt. Bredában nyolcezren lehettek, de az, kisebb város.
A két verseny között jó néhány nap eltelt. Ezúttal menedzsere, Tóth László el tudta intézni, hogy Amszterdamban tovább maradhattak három nappal, Bredában pedig ugyanennyivel előbb fogadták őket. Így nem kellett a két verseny között hazajönni, kétszer végigutazni Európát. Semmi különösebbet nem csinált a köztes időben: edzett, készült a következő futásra, ugyanúgy, mint máskor. Néha megnézték a várost. Szépek az üzletek, nyugodtak és kedvesek az emberek. Naná, Hollandia volt a világ első kapitalista országa. No, de mondjuk el hát, ebugattát, hogy sikerült Kagya számára a nagy rohanás? – Felemásan – mondja. – Amszterdamban nagyon fáradt voltam, mert tizenhét órai utazást követően egy nappal már rajthoz kellett állnom. Ennek ellenére, miután a tízmérföldes versenyen, ami tizenhat kilométer, beiktattak három részhajrát, az elsőnél én voltam a leggyorsabb. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a nagymenők inkább a végső győzelemre figyeltek. A legvégén a huszonötödikként értem célba.
Amszterdamban hatalmas mezőny gyűlt össze. Tíz fekete bőrű futó állt rajthoz, kenyaiak, etiópok. A futam erősségére jellemző, hogy a barcelonai Grand Prix győztese, Julius Korir csak a tizedik helyen végzett. – Bredában már nagyon jól rá tudtam pihenni – folytatja. – Négycsillagos szállodában laktunk, ahol uszoda és szauna is rendelkezésünkre állt. Nagyon jól ment a futás, a 21 km-es távú félmaratoni versenyen, negyedik helyen végeztem. Időeredményem sem rossz, jobbat ebben az évben Magyarországon nem futott senki.
Kadlót Zoltán nem sokáig tartózkodott itthon. Mire ezek a sorok megjelennek, ismét nyakába veszi Európát. Vasárnap Párizsban áll rajthoz egy húsz kilométeres versenyen, melynek rajtja és célja az Eiffel-torony lesz.
