„A leánykérés megtörtént, a felek igent mondtak, a nászajándékok már érkeznek, az esküvőt pénteken tartják!” Sejtelmesen fogalmaz Bulyovszki Dezső, a Salgótarjáni Síküveggyár SE elnöke, de annál örömtelibb üzenetet takar ez az allegória. Igen, igen, igen, most lehet egy nagy lélegzetet venni emberek! Megmenekült az enyészettől Nógrád megye minőségi labdarúgása. Ezután is lesz NB II-es csapata Salgótarjánnak. Látják, emberek, csak akarni kell. Lehetetlen nincs, csak tehetetlen – tartja a réges-régi okos mondás. Dőreség lenne persze azt hinni, hogy úgy ment minden, mint a karikacsapás. Vezéráldozatot kellett hozni a városnak. Megszületett az egyezség, miszerint a Salgótarjáni Síküveg másodosztályú labdarúgócsapata, mely anyagilag ellehetetlenült és egymaga nem tudta volna vállalni a NB II-es szereplést, fuzionált a SKSE-vel, amely a minap még csaknem saját jogon vívta ki a feljutást ugyanebbe az osztályba. Egy erős csapattal tehát kevesebb lett Salgótarjánban. De legalább megmaradt a másodosztály!
Az egyesülési procedúrát pénteken tartják, addig is meglehetősen nagy a titkolózás az új egyesület körül. Annyi mindenesetre már biztos, hogy a csapat SKSE-Salgglas Salgótarján néven szerepel az új bajnokságban. A mérkőzéseket a Kohász stadionban fogják megrendezni. Nem hivatalos értesüléseink szerint az acélgyár három, a síküveggyár kettő, s a megyei közgyűlés ugyancsak kettőmillió forinttal száll be a buliba. Más szponzorok is kilátásba helyezték a támogatást. Salgótarján önkormányzata egyelőre csendben van. Pénteken, ha minden igaz, megválasztják az új, öttagú, felelős szakosztályelnökséget. Arról, hogy ki lesz az edző, még nem hallani semmit. Dávid Róbert és Horváth Gyula egyaránt eséllyel pályázhat a szakvezetői posztra. Dávid mellett nagy tapasztalata, ismertsége, Horváth mellett hallatlan agilitása érvelhet keményen. A két csapat keretéből várhatóan tizenhat-tizennyolc játékost tartanak meg. Hogy kiket, azt az edző dolga lesz eldönteni.
Feltétlenül meg kell emlékeznünk arról, miszerint kivételezett tisztelet illeti meg az acélgyárat és a síküveggyárat, mert a jelenlegi, roppantul szorító gazdasági helyzetben is megteremtik – ha csak minimális mértékben is – a létezés feltételeit. Igaz, ezt a lépést meg kellett tenniük. Rajtuk volt a világ szeme. El sem lehet mondani, mekkora nagy szégyen lett volna, ha Salgótarjánban, a vidéki labdarúgás egyik fellegvárában megszűnik létezni a minőségi labdarúgás! Most a két sportegyesület labdarúgó szakosztálya fuzionál. Ám a jelenlegi helyzet csupán egy évig tartható fenn. A pénteki lépés, az egyesülés arra elegendő, hogy megmentse a NB II-es tarjáni focit az azonnali haláltól. Hogyha szerény keretek között is, de el tudjon indulni a gárda a bajnokságban. Aki időt nyer, életet nyer. De jövő ilyenkorra meg kell alakulnia a kiterjedt és tehetős támogatói jogkörrel rendelkező labdarúgó klubnak, a FC Salgótarjánnak, vagy nevezzük, ahogy éppen akarjuk. Addig is hajrá SKSE-Salgglas Salgótarján! Vagy van egy ötletünk: Hajrá SESÍKÜVEG!
