Sporttörténeti jelentőségű eseményről, a Salgótarjáni Kohász Sportegyesület megalakulásának 90. évfordulójáról emlékeztek meg kedden délután a Kohász Művelődési Központban. Az ünnepi közgyűlésen meghívottak sorában jelen voltak a megye és a város közéleti vezető személyiségei, valamint az 1901.-ben SSE néven alapított egyesület korábbi és jelenlegi sportolói, vezetői, a bázisvállalat képviselői.
A Himnusz hangjaival kezdődő ünnepi összejövetelen Girtl József, az egyesület ügyvezető elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Többek között ezeket mondta: „Úgy ítéljük meg, hogy a közös anyagi bázison felnőtté vált sportegyesületünk világra szóló eredményekkel hálálta meg a kohászati üzemek, a megye és a város vezetőinek együttes támogatását. Tudjuk, hogy a mai világunkban ez is nagy teljesítmény. Reméljük, hogy a múlt és jelen találkozása, a sok évtized tapasztalata elősegíti a még sikeresebb jövő kialakítását. E gondolatok jegyében ünnepi küldöttközgyűlésünket megnyitom.”
A közgyűlés résztvevői egy perces néma tisztelettel adóztak az egyesület elhalt sportolói és vezetői emlékének.
Ezután Maiczen József az egyesület társadalmi elnöke mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben kiemelte: „1901. április huszonharmadikát írtak, amikor az Acélgyári Kaszinó keretében működő Vívó és sport Clubból kiválva, megalakult a Salgótarjáni Sport Egyesület. Megalakítását a kultúra és a sport iránt elkötelezett vállalati szakembernek, Wabrosch Béla főmérnöknek köszönhetjük. A SSE megalakítása sporttörténeti szempontból is jelentős, hiszen az akkor még község állapotában lévő Salgótarjánnak egyedüli sportköre volt. Működése, fejlődése ösztönzőleg hatott a későbbi időben létrejött egyesületekre.”
Beszédét így folytatta: A labdarúgás meghonosítása összefügg Wabrosch Béla főmérnök nevével, aki angliai és budapesti tapasztalatai révén megismertette a gyári fiatalokat az új sporttal, személyesen is részt vett a labdarúgásban. 1921.-ben Brezinai Gyula, majd Eisele Gusztáv elnökök idején a fejlődés felgyorsult. Az MLSZ, melynek az egyesület 1902.-től tagja, fölszólítja a SSE-t a bajnoki küzdelmekbe való részvételre, választást engedve a Budapesti illetve Északi kerület között. A Mátravidéki csoportban ekkor már részt vett az 1920.-ban megalakult SBTC is, és megindult az, az óta is folyton tartó és a fejlődést mindinkább elősegítő vetélkedés a két egyesület között.
Az 1937/38 évad hozta a legnagyobb sikert, melyre az egész ország felfigyelt. Mint az Északi kerület bajnoka az országos vidékdöntőt is nyerve bejutott az Országos Bajnokság legjobb csapatai közé. Sajnos, csak egy éves “kitérőt” jelentett, és következett a búcsúzás.
A II. világháború után a labdarúgás színvonala hullámzó volt NB II, NB III keretei között általában, bár mindig voltak tehetséges fiataljaik igazi nagy csapat nem tudott összejönni. A szakosztályi élet megszűnését jelentette az 1977.-ben végrehajtott összevonás a STC létrehozásával. Az idő, azóta bizonyította az akkori döntés hibás voltát, és azok igazát, akik ellen voltak ezen intézkedésnek.
1984. év jelenti az újrakezdést. Vállalva az alsóbb szintről való indulást és létrejön újra a szakosztály, és tizenéves fiatalokból évről-évre formálódik, lelkes edzők, szakvezetők munkája kapcsán. Mai céljainkat a NB III megnyerésében fogalmazhatjuk meg, eddigi szereplésüket értékelve ennek van is realitása. Ígéretesen fejlődik ifjúsági és serdülő csapatunk szakmai munkája is. Amint arra már utaltam a sportkörnek a labdarúgó szakosztályon kívül más szakosztálya nem volt. Az atlétikát, síelést, lövészetet sok fiatal űzte, mert erre a kötelező levente a lehetőséget biztosította. Az onnan kiöregedett fiatalokból szinte egymás után szerveződtek a szakosztályok, létre hozásukat segítette, hogy 1929.-ben elkészült az acélgyári iskola, mely jó lehetőséget biztosított elsősorban a teremben űzhető sportoknak.
A vívó szakosztály története kissé eltér ettől. Hiszen ismereteink szerint legrégebben űzött sport, a múlt századvégi és a század elejei működési kísérletek után 1950.-ben alakult meg a SSE keretei között 25 fővel. Első időszak – a kardvívás beindításával telt el. Rövidesen beindult a férfi és női csapaton belül a tőrvívás is. Beindult a párbajtőr fegyvernem is. 1967 januárjában egyesült szakosztályunkkal a SBTC vívó szakosztálya, ami további lehetőségeket nyújtott. Jelenleg is biztatóak az utánpótláskorú versenyzők eredményei, további lehetőségeket jelentenek a szakosztály számára.
Az atlétika egyesületi meghonosításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Vertich József, örömünkre szolgál, hogy ma is jó erőben köszönthetjük. 1935. október 6. napja, melyhez az első siker kapcsolódik, az ünnepi váltófutás. Megszerettetésében ösztönzőleg hatott a RIMA által nevezett bajnokság, melyet rendszeresen más-más vállalatnál tartottak. A háború utáni talpra állás szakosztályon belül gyorsan ment, színvonalas szakmai munka eredménye képen, na és a tehetséges fiatalok akaraterejéből új sikerek születtek, de megindult a tehetségek elszívása is. Erőssége a szakosztálynak a fiatal iskoláskorú tehetségek felkutatása, melynek jól bevált formája az évenkénti fölmérés. Ez az alapja a szakosztály jelenlegi sikereinek, hiszen fennállásuk óta 16 bajnoki helyet még egy évben sem tudtak elérni, csak 1990.-ben.
A kosárlabda szakosztály megszervezésének ideje 1942, mely Wrana Gyula nevéhez fűződik. Már az indulásnál férfi és női csapattal rendelkeztek. 1944. végéig tornaszerű mérkőzéseken vettek részt, DVTK, Ózd, Kassa, stb. A kosárlabda sport területi bajnokságnak szervezése ugyan megindult, de bevezetésére a háború miatt nem került sor. 1945.-ben, a szakosztály újra szervezése volt a feladat. 1946 nyara meghozta a jogot a NB II-be való szereplésre osztályozót nyerve a férfi és női csapat számára. A szakosztály 1977.-től évente rendezi meg a “Szert Sándor” Emléktornát a váratlanul és fiatalon elhunyt versenyző tiszteletére. Az utóbbi években már nemzetközi szintűre fejlesztették a tornát, amely egyben jó alkalmat kínál a résztvevő csapatoknak a bajnoki idényre való felkészüléshez. Napjainkban ismét a NB I kapujában áll a Laczkó Sándor vezette csapat.
Egyesületünk életében hosszú időn keresztül az úgynevezett férfias sportok is, mint a birkózás, ökölvívás meghatározók voltak. Birkózásban 1940.-től az 50-es évek végéig igen jó képességű fiatalok bizonyították rátermettségüket. Az utána következő években a fiatalok érdeklődése csökkent, de még ezekben az időszakokban is föl-föl tűnt 1-1 tehetség. Ma már “csak” serdülőkorú versenyzők viszik tovább a szakosztályt, igen nagy lelkesedéssel, de kis létszámmal, beérésük hosszú évek kitartó munkájának lehet következménye.
A természetjárás azon túl, hogy művelőit rászoktatja az egészséges életmódra, rendszeres mozgásra, ismeretekkel fejleszt. Elősegíti a természet védelmét, hozzájárul az emberi kapcsolatok, pozitív kialakításához. Ilyen típusú emberek együttese a SKSE természetjáró szakosztálya, mely 1958.-ban alakult.
Beszéde további részében az egyesület szerteágazó kapcsolatairól szólt. Elsőként az iskolákhoz fűződő kapcsolatainkat említem, hiszen ennek gyökerei a legrégebbiek. Elsőként az Acélgyári iskoláról. A RIMA idejében tehát 45 év ez házon belüli kapcsolat volt, melynek természetes következésképpen a tehetségek a SSE kereteiben folytatták sportbeli felkészülésüket. Hasonló, ha nem is ilyen széleskörű kapcsolataink vannak a Petőfi Általános iskolával, a Beszterce lakótelepi Általános iskolával, a középiskolák közül a Madách Imre Gimnáziummal. Létesítményeinken, éves szinten kb. 1000 óra lehetőséget, vesznek igénybe.
A másik terület melyről említést kívánok tenni a tömegsport mozgalom. Az egyesület 90 éves fennállása alatt elősegítette mindazon sportmozgalmak működését, melyek az adott korban időszerűek voltak. Otthont adott a leventék sportképzésében, a RIMA bajnokságoknak, a MHK testnevelési mozgalmak, edzett ifjúságért mozgalmaknak. A brigádmozgalom keretein szervezett vetélkedőknek, Kohász-Vasas Kupák rendezvényeinek, stb.
Jubileumi áttekintésünk nem volna teljes, – folytatta beszédét Maiczen József -, ha nem szólnánk, még ha röviden is azokról a szakosztályokról, melyek rövidebb-hosszabb ideig egyesületünk részét képezték, jelentős sportolói létszámot foglalkoztatva, s melyek valamilyen okból megszűntek, vagy az egyesítés (STC) megszüntetése után más egyesületekhez kerültek.
A torna elterjesztésére már a múlt század végén gondoltak elődeink, a föltételeit meg is teremtették, de a kétszeri nekifutás után 1910.-ben mégis megszűnt.
A tekének is a kezdeti időszakba nyúlnak alapjai, (Kegelstatt Komité), de szakosztályi keretei csak 1949.-től. 1951.-ben a gyári tekepálya felépítésre került. Kettes nagy-golyós pálya. Akkor a megyében ez volt az első ilyen pálya. Megindult a csapat fejlődése, 1958.-ig a NB II-ben szerepeltek. 1968.-ban a pályát is lebontják, melyet, azóta sem tudtunk pótolni. Vannak elképzeléseink, tervek is készen vannak, csak az anyagiak hiányoznak.
Az asztalitenisz mely 1931.-ben alakult, 1932.-ben már városi bajnokot avatott. A második időszaka a fellendülésnek, előre lépésnek mely a NB II-ben testesült meg 1954-57-ig tartott. A harmadik szakasz 1964-67 között zajlott. A szakosztály 1971.-ben szűnt meg.
A kemény fiúk az ökölvívók története 1932-33 évben kezdődik. Az ökölvívó sport Salgótarjánnak a legnagyobb érdeklődéssel kísért sportja volt.
A síszakosztály ugyan csak 1939.-ben alakult, de hagyományai jóval régebbiek, melyben a megfelelő környezet éppen oly szerepet játszik, mint a sportemberek lelkesedése. A sok-sok siker után 1977.-es fúziót követően a sportolók a STC keretében folytatják, majd a mai napig a Petőfi DSE-ben.
A tenisz sport, egyesületi megszervezése után sok sikert arattak, ámde az igazi eredményt már az “öregek” fiai érték el. Az 1977.-es fúzió után már nem kerültek vissza egyesületünkbe.
A sakkozók első sikereiket 1938.-ban a városi bajnokságban aratták. A SESE sakkozói szinte megszámlálhatatlan tornagyőzelmet értek el a különböző címeken megrendezett versenyeken, kupákban. 1977.-ben a VIII. helyen végzett a csapat a NB II-ben és így indult az egyesített STC színeiben az újabb sikerek felé.
A labdarúgó pálya szomszédságában 1932.-ben felépült lövőház és lőtér kiváló körülményeket biztosított a leventék és a sportolók számára. Lövészetben az első kiemelkedő siker Décsei Ferenc nevéhez fűződik, aki 1953.-ban egy országos versenyen indulva a II. helyen végzett és ezzel aranyjelvényes minősítést szerzett. A Helsinki Olimpián ifjú Décsei Ferenc csaknem 70 nemzet versenyzője között a 14. helyen végzett. Ő tehát a sportklub, a város és a megye első olimpikonja. Időközben a MHS, majd jogutódja a MHSZ teljesen átvette a sportág irányítását.
Befejezésül a társadalmi elnök ezt mondta: „Mi, amikor az évforduló megünnepléséről döntöttünk azzal a céllal tettük, hogy tisztelegjünk a múlt és a jelen lelkes sportemberei előtt, fölelevenítve eredményeiket, törekvéseiket, de szándékunkban az sem hanyagolható el, hogy ezt az alkalmat is felhasználjuk közös gondolkodásra. Kérjük, a megjelenteket legyenek segítségünkre, hogy egyesületünk az új körülmények között is meg tudjon újulni. Bízva abban, hogy képesek leszünk átmenteni, 1-2 évet áthidalni, és megerősödve tovább öregbíteni a SKSE hírnevét. Befejezésül e helyről is szeretném megköszönni országos, megyei, városi társadalmi és sportvezetésnek az irányító, erkölcsi és anyagi támogatást, mellyel egyesületünk működési feltételeit segítették. Úgy ítéljük meg, hogy eredményeinkhez ezek nagymértékben hozzájárultak. Az iskoláknak a korrekt együttműködést a legfiatalabbak fölkészítésében. A városi testvéregyesületek sportvezetőinek az egyre inkább tapasztalható egymás munkáját segítő korrekt sporttársi és emberi kapcsolatokat. Végül a legfontosabb a bázis vállalatnak, melynek vezetői különböző szinteken mindig is a legtöbbet tettek azért, hogy sportkörünkben a színvonalas munka föltételei rendelkezésre álljanak. Köszönet ezért a vállalat teljes kollektívájának is.”
Az ünnepi beszédet követően megemlékezően felszólalt Major János egykori sportvezető, Fekete Nándor a SBTC nevében köszöntötte az ünneplő egyesületet, emléktárgyat adott át, majd Vajtó Lajos, az OTSH sajtófőnöke üdvözölte az ünnepi közgyűlést.
Végül dr. Szabó István vezérigazgató és Maiczen József ajándék dísztárgyat adott át a következő sportolóknak és vezetőknek: Balázs Dénes, Juhász Béla, Básti Sándor, Horváth Pál, idős Csala János, Máthé Csaba. Az ünnepi küldöttgyűlés a Szózat hangjaival ért véget.
