Kétségtelen, a mamutegyesületek kora egyszer, s mindenkorra lejárt. A kapitalizálódó országban képtelenség egyben tartani ezeket a tucatnyi szakosztállyal működő, vagy éppen vegetáló monstrumokat. Kevés a pénz, sokfélék az érdekek. Különben sem fűlik már a foga senkinek az efféle kényszer szülte házasságok további fenntartásához. Nógrád megye legnagyobb egyesülete, a SKSE is alapos karcsúsításra szánta el magát. A napokban megtartott küldöttközgyűlésen lemondtak a vívókról, s a birkózókról. Félreértések elkerülése végett, illik megemlítenünk, hogy a mi esetünkben nem az egyesület adta ki a sportemberek útját, hanem éppenséggel a két szakosztály kérte az elvárás lehetőségét, amit azon nyomban meg is kaptak, maguk sem hitték talán, hogy ennyire gyorsan megy az egész.
A két szakosztály papíron még április 30-ig a kohász egyesülethez tartozik, azután, úgy hírlik a városban, mindkét társaságból önálló, egyszakosztályos egyesület alakul. Elválnak békességgel (?) aztán, ki-ki mehet a saját dolga után. Talán így könnyebb lesz? A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen köztudott, hogy már régóta kifelé állt a lába mind a két szakosztálynak. A vívók hosszabb idő óta háborúban álltak a klub vezetőivel. Mondhatnánk tehát, hogy a kiválással pontot tettek egy áldatlan kapcsolat végére. No de mi lesz ezután a fegyverforgatókkal?
– Április 30-át követően, megkezdi működését a Viktória Salgótarjáni Vívó Egyesület – mondja Gasparin János edző. – Egyszakosztályos klubot alakítunk, melynek elnöke Angyal István, a Viktória Ügynökség Kft. vezetője lesz, jómagam ügyvezető igazgatóként és vezető edzőként tevékenykedem. Úgy tűnik, végre igazi gazdára lelt a salgótarjáni vívósport, s nekünk ezután valóban csak a szakmai munkára kell összpontosítanunk. – Könnyen ment az elválás? – kérdezem, mire Gasparin azt válaszolja, hogy az elnök és az ügyvezető elnök örömmel lemondott a vívókról, a többi szakosztály vezetői és az elnökségi tagok szomorúan vették tudomásul, hogy egy ilyen nagy múltú és eredményes csapat megválik az egyesülettől. – Mit mondhatnék terveinkről, hiszen még meg sem alakult az egyesület – folytatja Gasparin. – A jelenlegi szintet mindenképpen szeretnénk megtartani, három NB I-es csapatunk van, ez mindenképpen kötelez minket. Köszönöm a városi és a megyei önkormányzatnak, hogy szakmailag és anyagilag segítették törekvéseinket.
A birkózók sem éppen arról voltak híresek, hogy kellemes volt a kapcsolatuk a klub vezetőivel. Az ügyvezető elnök számon kérte az eredményeket, se mostanában azok elmaradoztak. Girtl József többször hangoztatta véleményét, miszerint nincsen szükség főállású edzőre, elég, ha mellékfoglalkozásban látják el a szakmai vezetést. Ez meglehetősen sértette Barna Péter edzőt. Lényegében ez is az oka, hogy szakítottak az egyesülettel. – Folyamatos támadásokban volt részem az ügyvezető elnök részéről – mondja Barna Péter. – Az elmúlt év végén már szerettek volna megszabadulni a birkózóktól, de akkor az elnökség másképpen határozott. Girtl a nehéz gazdasági helyzettel érvelt. Én 1976 óta dolgozom az egyesületnél főállású edzőként, de a SKSE-től ez alatt az idő alatt, egy fillér támogatás nem sok, annyit sem kaptunk, a megyei támogatásból és a tagdíjakból tartotta magát életben a szakosztály. Tehát, egy fillért sem spórol meg azzal az egyesület, ha kiteszik a szűrünket.
Barna Péter, a küldöttközgyűlésen maga kérte, hogy engedje el az egyesület a birkózókat. Elválnak a klubtól, a jövő hónaptól kezdve Salgótarjáni Birkózó SE néven szerepelnek. – Úgy vélem, ezeké a kisebb egyesületeké a jövő – mondja az edző. – A szponzorok is inkább az egyes szakosztályokat támogatják szívesebben, mert ott figyelemmel tudják kísérni, hová folyik el a pénz. Feltétlenül meg kellett tennünk ezt a lépést, éppen a salgótarjáni birkózás fennmaradása érdekében.
Két szakosztály önálló életet kezd. Két új egyesülettel gyarapodik Salgótarján, s a megye sportélete. Mi a magunk részéről az induláshoz sok sikert kívánunk mindkettőnek.
