Mecser Lajos és Komka Magdolna óta nem volt a mostanihoz foghatóan eredményes éve a salgótarjáni, Nógrád megyei atlétikának. Nem más mondja ezt, mint Angyal János, a SKSE atlétikai szakosztály vezető edzője. Nincs kedvem fanyalogni. Angyal úr régi motoros, jó nevű szakember. Ért az atlétikához. Tanítványait felelőtlenül nem hasonlítgatja élő legendákhoz. Vagy ha azt teszi, akkor lelke rajta. Magunk között mindenesetre maradjunk egyelőre annyiban, hogy Mecser és Komka óta nem volt ilyen jó a salgótarjáni, Nógrád megyei atlétika. De félre a sok üres fecsegéssel! Lássuk a medvét! Angyal úr, vegyük sorba az eredményeket. Azok úgyis önmagukért beszélnek. Nézzük részletesen, most az egyszer ne sajnáljuk a sorokat. Angyal úr azt mondja, rendben, de szaladjak le előbb vacsoráért. Hosszú lesz ugyanis a mondandója. Annál jobb, mondom, ha hosszú, van miről beszélnünk. Kezdjük mindjárt a nemzetközi eredményekkel, mert mégiscsak az a valami. Jó, jó, kezdjük azzal, kezdjük azzal…
Nyáron rendezték meg Plovdivban az ifjúsági világbajnokságot, ahol Balázs Dénes 1500 méteren az ötödik, Kovács Dusán tízpróbában a hatodik helyen végzett. Rajtuk kívül még négyen kerültek be a kohászoktól ma nemzeti válogatottba. Kadlót Zoltán a felnőtteknél, Rozmán Zoltán, Mester László és Csala Attila a fiatalabbaknál. Hazai vizekre evezve is akad elég mondanivaló. Az idén a magyar atlétikában négy országos csúcsot javítottak meg. Ebből kettő a SKSE nevéhez fűződik. Tízpróbában Kovács Dusán produkált rekordot, a 4×1500-as váltó – Balázs Dénes, Csala Attila, Fejérvári Géza, Hoffer István -, évtizedes csúcsot adott át a múltnak. A szakosztályban nyolcvanan értek el valamilyen minősítést. Kovács Dusán felnőtt első osztályú, Balázs Dénes junior első osztályú, Kadlót Zoltán, Hegyi Judit és Rozmán Zoltán felnőtt másodosztályt teljesített. A fiatalabbak közül tizenhatan lettek aranyjelvényesek. Mindezeknél is többet mond azonban az országos bajnokság! Angyal lelkendezik. Tizenhat év alatt, mióta ő a vezető edző, egyszer sem „költözött” ennyi érem Salgótarjánba. A SKSE versenyzői harmincegyszer álltak fel a dobogóra. Tizenöt bajnoki címmel, hét ezüst- és kilenc bronzéremmel lettek a kohászok gazdagabbak. Kadlót és Balázs a felnőtteknél állhatott fel a dobogóra!
– Az előbb említett sztárversenyzők mögött ott vannak a fiatalok – folytatja Angyal. – A serdülő Kozma László például mind a két sprintszámban, 100 és 200 méteren, megnyerte a bajnokságot. Földi Enikő tizennégy évesen a legfiatalabb aranyjelvényesünk, OB ezüstérmes. Csala teljesítménye azért érdemel külön említést, mert országos bajnoki győzelmei, válogatottsága mellett a középiskolás bajnokságot is megnyerte a Madách Gimnázium színeiben. A SKSE az idei bajnoki pontversenyben 2151 pontot szerzett, majdnem százzal többet, mint az előző évben. Ezzel a teljesítménnyel a kohászok az ország közel kétszáz atlétikai szakosztálya között az első húszban foglalnak helyet. Úgy érték el mindezt a SKSE-nél, hogy egyetlen főfoglalkozású edzőjük sincsen! Angyal mellett Máté Csaba, Szabó Béla, Herczeg Vince, Fekete Károly, Szilágyi Tibor, Miklós Bertalan, Kolláth Attiláné és Pálfalvai Zoltán foglalkozik a versenyzőkkel. A rendkívül fontos technikai háttért Suhai Ferenc fogja össze. Nem feledkezhetünk meg dr. Sándor Tiborról, a mindig segítőkész doktor úrról.
Bevallom, már-már azon töröm a fejem, miként fogok lelkesülten példálózni, mondván, lám-lám így is lehet, agyonra fizetett mágusok nélkül, csak úgy másodállásban, sportszeretetből is eredményesen dolgozni! Íme, mit ér az elhivatottság, s a többi, de Angyal még időben lehűti a kedélyeket. – Nem, egyáltalán nem ideális a helyzetünk. Az idei jó eredmények kissé megtévesztőek. Mostanra érett be a korábbi esztendők kemény munkájának gyümölcse. Ma abból élünk, hogy feléljük tartalékainkat. Sajnos, mára már a tehetségek alapos kiválogatására, képzésére és versenyeztetésére nem jut se elég időnk, se elég emberünk. Ennek a kedvezőtlen hatása sajnos, rövid időn belül jelentkezni fog. Ha anyagi helyzetünk valamivel jobbra fordul, feltétlenül keresnünk kell főállású edzőt.
Helyben vagyunk. Íme, a koszos, szurtos anyagiak. A kohászoknál látszólag felhőtlen évet zártak. A sokáig sorolt hazai és nemzetközi sikerek mellett nagyszerű AP Rekord Ugrógálát rendeztek Salgótarján főterén, amelyen olyan kiválóságok vettek részt, mint a férfi Európa bajnok Tropics és a női ezüstérmes Petrovics. Jelenleg komoly tárgyalásokat folytatnak arról, hogy jövőre válogatott ugróviadalt tartanak a főtéren. A cicomázott máz mögött hatalmas feszültségek, erőfeszítések húzódnak meg. Szerencsére a szponzorokkal, megfelelő partneri alapon, kiváló kapcsolatokat építettek ki. Ez persze valahol érthető is. Eredményesek a versenyzők, Kadlóték a határokon túlra is elviszik a támogatók hírét… A helyes üzletpolitika eredménye, hogy menő külföldi versenyeken, költséges edzőtáborozásokon vehettek részt a legjobbak. Ám ennek ellenére továbbra sincs „terülj asztalkám” az acélgyáriaknál. A legfiatalabbakra, a tizenöt évesekre már igazán kevés pénz marad. A meglévő anyagiakról dönteni kell, s hiába fájó szívű a döntés, a menőket kell kiemelten támogatni, ők hozzák a pénzt, ők adják meg az egyesület rangját.
Mi lesz jövőre? Fogas kérdés. Mindenki fél, aggódik, s nem is teljesen alaptalanul. Angyal azonban továbbra is optimista. A világban több mint százhetven országban él és létezik az atlétika. A leggazdagabbakban is, és a legszegényebbekben is. Egyék helyen ezért, a másik helyen azért. De megvan… S itt, Magyarországon, Nógrádban, Salgótarjánban is csak lesz valahogy.
– Az a nagy kérdés – folytatja Angyal -, hogy a kritikusnak ígérkező jövő évet milyen veszteségek árán vészelhetjük át? Jelenleg eredményeink meghaladják lehetőségeinket. Ám hiszem, hogy amint a gazdasági élet letisztul, és erősödni kezd, a reklámozás terén a sport, az atlétika szerepe növekedni fog. Nekünk Kadlót és Balázs személyében kiváló reklámhordozónk van. S amelyik cég elég korán ébred, most még rendkívül kedvező áron juthat profi reklámlehetőséghez.
Bevallom, nekem nagyon tetszik Angyal utolsó két mondata. Zárszó helyett most már csupán egyetlen feladatom maradt hátra. Megsüvegelem az atlétákat jobban, mint Kevély Kerekit a szegény népek a hajdani másodikos olvasókönyvemben. Igaz, én nem a pénzük miatt…
