Ülünk Gótai doktorral, egymással szemben. Kérdezném őt szívesen munkájáról, arról, olykor rakoncátlankodó fogaimra mondja a legjobb gyógyírt! Ám a fogszakorvossal ezúttal nem orvostudományi kérdésekről diskurálunk. Sportról. Ja, hogy kerül a csizma az asztalra. Egyszerűen. Dr. Gótai László a Salgótarjáni Lendület SE elnöke. S mint ilyen, most egyetlen igenis fontos dologról mondja a magáét. A teniszről, a salgótarjániról. Arról, amely a nyár közepén befejeződött OB II-es bajnokság után immár élvonalbelinek vallhatja magát. Volt, volt itt tenisz, hosszú évtizedeken át, ám tíz esztendővel ezelőtt szinte a klinikai halál állapotába került. Poraiból kellett feltámasztani, amikor a SBTC lemondott a szakosztályról. Ám hogy nem került sor a sportág temetésére, a nagy öregek, Hercsik Pista bácsi, Juhász Gyuri bácsi és társaik összefogására, fáradtságot nem kímélő munkájára volt szükség. Gótai doktor szerényen kihagyja magát a felsorolásból, igaz messze még az öregkortól, ám az ő érdemei is elvitathatatlanok.
Milyen is volt az elmúlt évtized? Említi Gótai doktor, bizony nehéz. Pénz nélkül, kevés támogatóval, időt, áldozatot nem kímélő munkával. Mindezt különösebb reklám és látványos sajtónyilatkozatok nélkül. Mert akadt dolguk bőven. Például a teljesen leromlott állagú pályák rendbehozatala, a minimálisnak sem mondható felszerelések pótlása, a szervezett egyesületi élet visszaállítása. És persze nem lehet megfeledkezni a Salgótarjáni Kohászati Üzemek segítségéről sem. Az ő pályáikon leltek otthonra, minden ellenszolgáltatás nélkül. Csupán gondozniuk, ápolniuk kell azt folyamatosan, ami persze nem kis dolog. Mert, mint az elnök hangsúlyozza, a teniszpálya olyan, mint a feleség: jó, ha az ember állandóan foglalkozik vele. No de vissza a SKÜ-höz, a közvetlen vállalati vezetés segítsége mellett Szalai Pálhoz, Balogh Jánoshoz és dr. Szabó Lajoshoz, akik szinte személyes ügyüknek tekintették a teniszegyesület létét, sikereit.
Ma talán az ország legszebb fekvésű teniszstadionjainak egyike a lépcsőzetes felépítésű SKÜ-komplexum. Ám a Lendület SE gárdájának OB I-es tagságát ismerve kénytelenek elmondani: messze jár a létesítmény az első osztályú követelményektől. Ha érkezik egy kiadósabb eső, a pályákat fel kell újítani. Nem megfelelő a csapadékelvezető rendszer, ám a rendszeres locsolás sem megoldott. Az idei Kazár kupa első osztályú, pénzdíjas férfiversenyen, mely a honi egyéni viadalok között az elsők között jegyzett, a tűzoltók segítségét kérték az öntözéshez. Az öltözők is korszerűtlenek. Olyan fél évszázaddal ezelőtt talán mindenki megcsodálta volna, ma azonban egy tréning után egy versenyző inkább haza siet tusolni… S még annyit, hogy a pályák mérete sem OB I-es. Egy szó, mint száz, hangsúlyozza Gótai: a csapat minőségében kinőtte a pályákat, ám szó sincs arról, hogy kivonuljanak innen.
Az elnök nem titkolja, várja a közelgő önkormányzati választást, az új polgármestert, aki elé mihamarabb szeretne odaállni néhány kérdésével és kérésével. Ígéretekből ugyanis volt már elegük. Amikor a városi tanács elvette a SBTC volt teniszpályáit – ma sportcentrum -, valamint a város korábbi teniszfellegvárát, a mai Kodály Iskola udvarán lévő területet, csak ígéreteket kaptak, majd történik valami. Nos, nem történt, pedig szóba került két fedett, sátorral vagy más egyszerű szerkezettel borítható pálya létrehozatala is. Ám a halogatások után, ma már a városi költségvetésből ennek megoldása elképzelhetetlen. Szóval Gótai, a klubelnök majd azt szeretné kérni a jövendő polgármestertől, mikor kapják vissza a teniszre fordított korábbi üzemeltetési költségeket, a pályákat, s vajon szüksége van-e Salgótarjánnak az egyre népszerűbb, sokakat megmozgató sportágra? Ismerve persze azt, hogy lesznek égetőbb feladatok is…
A sok gond, a rendszeresen jelentkező problémák ellenére most az öröm a legnagyobb a Lendület SE-nél. Tíz év alatt jutottak el a semmiből a csúcsra. Mert az OB I nyilván a mai helyzetben ezt jelenti. Boldog Juhász Gyuri bácsi, aki nélkül elképzelhetetlen az egyesület. Boldogok a játékosok: Trizna, Nagy, Básti, Urbán, Kocza, ifjabbik Balogh, akik a gárda magját alkotják. Akik pedig egy-egy meccsen jutottak lehetőséghez, mint Rozgondi, Zsíros, Szaniszló szintén saját sikerüknek könyvelik el a múlt szezont. A Lendület SE-nél pedig annak külön is örülnek, hogy egy tehetséges utánpótláskorú gárda is bontogatja itt szárnyait. Sajtos, Torják, Keresztúri, Bábel, Hopka, mindannyian a jövő nagy ígéretei, miként Szabados Tamás is, aki az újoncok között hét országos bajnokságot nyert!
Gótai doktor pedig a boldog emberek között is külön kategória. Mint vallja, sok rosszmájú vélemény ellenére nem személyes indítékok vezérlik a klubért, a teniszért. Nem kapott ő ezért soha egy vállveregetést sem, semmilyen sportszakmai szervtől. Ám nem izgatja, nem azért csinálja. Még búcsúzáskor is azt fejtegeti, hogyan lehetne a pártoló tagok számát növelni, hogyan lehetne az egyesületnek új szponzorokat találni, miként lenne lehetőség, hogy az idegenbeli mérkőzésekre a saját gépkocsijukat használó játékosok kilométerpénzét 4 forintról megemeljék? Azután, úgy megy el, hogy visszaszól: még egy ilyen győzelem, s egy katonánk sem marad. Játékban, önfeláldozásban, anyagi áldozatban a mai körülmények között…
