Az előzetes várakozást felülmúlva, a korábbi esztendők sikereit is túlszárnyalva szerepeltek az 1988. évi országos bajnokságokon a salgótarjáni sífutók. Ma már a szakemberek sem vitatják, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Petőfi DSE sífutó szakosztálya a legeredményesebb a sportág honi mezőnyében. E kijelentés megerősítésére, íme a tarjániak idei országos bajnoki helyezéseinek listája: harminc arany, huszonnyolc ezüst, tizenhat bronzérem nyolc negyedik, kilenc ötödik, hat hatodik helyezés! A Nógrád Megyei Tanács Petőfi Sportegyesületének sífutó szakosztálya tavaly áprilisban került a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola diáksport egyesületéhez. A szakosztály átirányítását elsődlegesen az indokolta, hogy a sífutók kilencven százaléka a Petőfi Iskola tanulója, a DSE megalakításával pedig lehetőség nyílott versenycsoport létrehozására. A megyei sport szakigazgatási szerv hozzájárulásával és támogatásával kerülhetett sor a szakosztály diáksport egyesületen belüli működésére. A sífutók áthelyezésével egyidejűleg a megyei tanácsi alaptámogatás pénzösszege, a létesítmények és az összes felszerelés is a DSE-hez vándorolt. Ezek a feltételek pedig olyan alapokat jelentettek, amelyekre bátran lehetett, és lehet építeni. Az sem mellékes, hogy bár a szakosztály nem a tanács sportegyesületéhez tartozik, a DSE azóta is sok segítséget kap tőlük.
A diáksport egyesület vezetése, élén az agilis, sífutókörökben is jól ismert Földi László ügyvezető elnökkel, valamint az iskola tantestülete, Czene Gyula igazgató időt és fáradtságot nem kímélő szervezőmunkájának köszönhetően, a működés feltételeinek további javítására törekedett. A Magyar Sí Szövetségnél sikerült új, az eszközállományt segítő síléceket vásárolniuk, minimális áron. Ennek jelentőségét csak azok tudják, akik ismerik a sífutólécek, cipők, botok meglehetősen borsos árait. De az iskola és a DSE vezetése, széles körű társadalmi összefogással, a sportolók szüleinek segítségével, bővítette galyatetői síházukat is. Az új épületrész mellett parkosítási munkákat is végeztek.
Valószínű, hogy a Petőfi DSE sífutógárdája az, az egyedüli sportcsoport az országban, mely diáksport egyesületi színekben a hazai élmezőnyhöz tartozik. Bár más városokban is léteznek, más sportágakban, DSE versenysportcsoportok, az országos bajnokságokon közel sem terem annyi babér számukra. S amiben feltehetően csúcsot tartanak a petőfisek, negyvennyolc igazolt versenyzőjük mindegyike szerzett valamilyen érmet az idei országos bajnokságokon. Ami a legörömtelibb, a harminc aranyérem majd háromnegyedét az utánpótlás korosztály versenyzői szerezték. Biztató tehát a jövő, nem kell attól tartani, hogy évek múlva bajnoki elsőség nélkül maradnak a tarjániak. A sikerek viszont újabb kimagasló teljesítményre kötelezik őket. Tudják ezt jól a DSE-ben, miként azt is, hogy az idei csúcsteljesítményt nehéz lesz megismételni.
Néhány évvel ezelőtt elsősorban Galbács Judit, Bereczki Brigitta, Horváth János, Géczi Tibor neve fémjelezte a tarjáni sífutást. Közülük Galbács hátat fordított a sportágnak, társai viszont még mindig ott ülnek a trónon, remélhetőleg sokáig. S már jelentkeznek a legfiatalabb trónkövetelők, köztük Tóth Klára, Kolláth Éva, Ipacs László, hogy az érmet éremre halmozó serdülőket és ifjúságiakat ne is soroljuk tovább. Nem csak Tarjánban, hanem a sí szövetségben is elismerik az itt folyó kiváló szakmai munkát. Ezért kaptak bizonyítási lehetőséget külföldi viadalokon is a DSE sífutói. A serdülőválogatott tagjaiként tízen jártak nemzetközi versenyeken, Ausztriában és Olaszországban. A felnőtt válogatott színeiben Horváth és Géczi Ausztriában Világ Kupa futamon, Bereczki és Tóth Klára Franciaországban a biatlon világbajnokságon versenyzett. De a felkészülési időszakban, a hó nélküli évszakokban a NSZK-ban, Ausztriában és Bulgáriában kerekes síversenyeken is részt vettek a tarjániak.
Érdemtelenül maradnának ki a Petőfi DSE sífutóinak értékeléséből mindazok, akik nem a pályán, hanem mellette, valamilyen úton-módon részesei a bajnoki sikereknek. Az elsők között kell említenünk az edzői gárdát: Vincze Istvánt, Bolla Lászlót és Vadas Istvánt, akik szakmai munkájukkal megalapozták a sikereket. Nem kisebb a szerepük a DSE pártoló tagjainak, azoknak a szülőknek, akik az éves tagdíjon kívül, anyagi hozzájárulásukkal, a gyerekek utaztatásában, napi költségeinek hozzájárulásával lehetővé tették az edzőtáborokban, a versenyeken való részvételüket, s már a korábbiakban említett társadalmi munkájukkal tevékeny részesei voltak a galyatetői síház bővítésének. Csak érdekességként, tizenháromezer társadalmi munkaórát végeztek! S akkor még nem szóltunk az iskola tanárairól, nevelőiről, a pedagógusközösségről, akik szívügyüknek tekintve a DSE sífutónak sikereit, szintén többletmunkát vállaltak a gyerekek képzésében, nevelésében. A sífutóknál az elkövetkező hónapokban csendes időszak következik. Az élet persze nem áll meg, futó és kondicionáló edzésekkel szünet nélkül, készülnek a következő versenyidény bajnokságaira. Az eredmények kötelezik őket, további jó szereplésre, a tarjáni sífutás hagyományainak ápolására.
