Nemrégiben került nyilvánosságra a magyar férfi és női országos atlétikai rangsor. Hasonlóan a többi sportághoz, itt is a múlt évi eredmények alapján készült el a lista, az 1987. évi sorrend. Mérvadó ez, már csak azért is, mert vitathatatlanul megmutatja, kik az egyes versenyszámok legjobbjai, egy-egy sportoló mire taksálhatja önmagát? A női mezőny 18, míg a férfi 22 számában böngészve 400 sportoló kap helyet a rangsorokban. Egy-egy versenyszámban az 1-10. helyezettek szerepelnek a listán. Természetes, hogy az érdeklődő, no és a szakember, az egyesületi vezető, a sportoló, minden esetben megyéjének, saját klubjának atlétáit keresi a rangsoroltak között. Így mi, nógrádiak azt, vajon tavalyi eredményeik alapján hányan kaptak helyet a legjobbak között?
1987 eredményeinek ismeretében senkit sem érhetett meglepetés a rangsorok láttán. Hasonlóan a ’86-os esztendőhöz, megyénk felnőtt atlétikájának színvonalát, eredményességét a Salgótarjáni Kohász SE szakosztálya, sportolói jelentik. Félreértés ne essék, ez a tény nem a többi Nógrád megyei sportegyesületekben működő – összesen öt -, szakosztály elmarasztalását jelenti. Jól tudjuk, hogy a balassagyarmati, a pásztói, a szécsényi, a nagybátonyi és a rétsági atlétikai szakosztályokban elsősorban, sőt talán kizárólagosan, a serdülő és az ifjúsági korúak nevelése folyik. A valóság az, hogy már esztendők óta, a SKSE az egyedüli klub, ahol a felnőttek magas szintű, megfelelő tárgyi és személyi feltételek melletti foglalkoztatására van lehetőség. S örülni kell ennek is, bár valószínű, hogy hasonló adottságok és létesítmények birtokában másutt is lehetőség lenne kiváló felnőtt atléták felkészítésére, versenyeztetésére.
Most nézzük meg, kik tartoznak ma megyénk atlétái közül a honi élmezőnyhöz? A nőknél két versenyző szerepel a ranglistán. 800 méteren Hegyi Judit (2:07,0 – SKSE) a nyolcadik helyet foglalja el, jól tartja tehát magát, hisz az 1986-os értékelésben is ott volt az első tíz között. A nagy tehetségnek tartott – s ezt eredményei bizonyítják -, Nemes Andrea (61,41) – SKSE) a 400 méteres gátfutásban ért el Hegyihez hasonló pozíciót. Hiányzik viszont Szabó Mónika, aki tavaly még ott volt a legjobbak között. Nos, a futónő szinte az egész idényt kihagyta, mert sérüléssel bajlódott. A férfiak ranglistáiban három salgótarjáni, a válogatott mezét is magára öltött sportoló szerepel. A sprinter Utasi, a hármasugró Novák és a hosszútávfutó Kadlót. Utóbbi két versenyszámban is a képzeletbeli dobogón foglal helyet.
Utasi a 100 méteres síkfutás hetedik helyezettje, tavalyi legjobbja 10,60 mp. A sportoló egyenletesen fejlődik, már a nagyválogatott kapuját is döngeti, s a hírek szerint jó eséllyel pályázik arra, hogy a 4×100 méteres férfi váltó tagjaként – tartalékként -, az olimpiára is eljusson. Novák Gyula 1987-ben 15,84 métert teljesített a hármasugrásban. Ez a 8. helyhez elegendő a magyar rangsorban. Ő és szakvezetői is bíznak abban, hogy az idén előbbre lép. Kadlót Zoltánt ma méltán emlegetik a legjobb magyar hosszútávfutók között. Bizonyítja ezt 1987 évi országos bajnoki címe, melyet ötezer méteren szerzett. Tavalyi legjobb eredménye ezen a távon 13:56,4, ezzel a ranglista 3. helyén áll. Tízezren a listavezető Káldy (Ú. Dózsa), csupán 67 századmásodperccel előzi meg. Kadlót ezüstérmes ideje 28:56,87.
Megyénk legjobb felnőtt atlétái tehát őrzik pozícióikat. Csak bízni lehet abban, hogy 1988-ban is ott maradnak a legjobbak között, ugyanakkor jó lenne látni és tapasztalni, hogy az utánpótláskorúaktól is előrelépnek a legjobbak közé atlétáink. Mert ez minősítené igazán a sportágat, szakosztályainkat, az ezekben folyó munkát.
