Úgy tűnik „Athos, Porthos, Aramis és Dartagnan” utódai az év végére tartogatják legrangosabb versenyeiket. Az elmúlt héten ugyanis a kard és tőrpengék csattogása tartotta lázban a honi vívóegyesületek vezetőit és versenyzőit. A karácsony előtti héten rendezték a felnőtt magyar vívóbajnokság fináléját, melyben a SKSE női tőrvívói voltak érdekeltek. A hölgyek számára nagy volt a tét. Az utóbbi időben a férfi szakág, serdülő, ifi és felnőtt szinten is igazolta életképességét, most a nőkön volt a sor. Nekik az OB I-es tagság megtartása volt a fő cél, azon belül a legjobb nyolc közé várták sportolóikat az egyesület vezetői.
Bár év közben a SKSE elnöksége igyekezett megerősíteni az OB I-es szakosztályt, az előjelek nem a legkedvezőbben alakultak az első osztályú CSB előtt. A nyáron átigazolt Kékesi a rangsorversenyeken igazolta képességét, s rendelkezésre állt a fiatal, tehetséges Kubovics is. Kenesei azonban alig két hónapja szült, s így félő volt, hogy a tavasz óta tartó kiesését párhetes felkészüléssel nem bírja pótolni, s a maratoni csatákba beillő, fárasztó versenyben kondícióval sem fogja bírni a versenysorozatot. Ez utóbbi gond Somogyi Évánál is fennállt, aki két év után októberben tért újra vissza a pástra. Rajtuk kívül csak a fiatal magyar serdülő válogatott kerettag Gasparin Zsuzsannára számíthatott a szakvezetés, mert Tóth Ildikó betegsége miatt, a verseny ideje alatt is a salgótarjáni Madzsar József Kórház lakója volt. A fiatal Gasparin pedig a felnőttek mezőnyében még erőtlen.
Ilyen körülmények között, kissé félve engedték útjára a SKSE OB I-es női tőrcsapatát, s a szakosztályvezetés által megfogalmazott 8. hely megszerzését rózsaszín álomnak tekintették. A kohászos lányok azonban alaposan rácáfoltak a kételkedőkre. No, de ne vágjunk az események elébe. A 12 első osztályú csapat vasárnap délelőtt lépett pástra. A tavalyi első négy helyezett erőnyerő volt, így az MTK, az Újpest, a Honvéd és a Vasas egyenes ágon, mérkőzés nélkül került a nyolcas döntőbe. A többi nyolc csapatot sorsolással párosították. Ezeknek a mérkőzéseknek tétje az volt, hogy a győztesek a nyolcas táblára kerülnek, a vesztesek pedig a kiesés elkerüléséért vívnak további versenyt.
A SKSE-nek nem kedvezett a szerencse. Azt a DVTK-t kapta ellenfeléül, amely a tavalyi évben vívta ki az első osztályú szereplés jogát, de az utóbbi években alaposan megerősödött diósgyőri vívóélet már előre sejttette, hogy Keneseiéknek alaposan meg kell izzadniuk a sikerért. Öt-ötig fej-fej mellett haladtak a csapatok. Ekkor Kenesei és Kubovics nagyszerű győzelme 7-5 arányú vezetést és egy nagy lélegzetet jelentett a Kohásznak. Somogyi sajnos 4-4 után vesztett, s ismét izgalmas lett a mérkőzés, de aztán Kékesi és ismét Kenesei győzelme 9-6-os sikert, egyben azt jelentette, hogy nyolc közé verekedte magát a gárda. A nyolc között nem kísérte szerencse a SKSE csapatát. Előbb az Újpesti Dózsa, majd a Honvéd válogatottakkal teletűzdelt csapatai simán verték a nógrádi együttest. A Vasas már nehéz küzdelemben diadalmaskodott leányaink fölött, így a 7-8. helyért a Tapolca volt a Kohász ellenfele. Bár kissé fáradtan mozogtak Somogyiék, így is biztos, 9-5 arányú győzelmet arattak, s végül a 7. helyen zárták a magyar bajnokságot. Gratulálunk teljesítményükhöz és egész éves munkájukhoz.
Csak emlékeztetőül: a szakosztály két OB I-es csapattal rendelkezik, hiszen 1988-ban mind a női tőrvívók, mind a férfitőrözők a legmagasabb osztályban léphetnek pástra a bajnoki pontokért. Emellett a férfi ifjúsági és serdülőbajnokságon elért 7. ill. 4. helyezés is biztató a jövőre nézve. Várjuk a folytatást…
