Utoljára másfél évtizeddel ezelőtt állhatott fel Nógrád megyei atléta a felnőtt magyar bajnokságon a dobogó legmagasabb fokára. A hetvenes évek elején Mecser Lajos nyakába akasztottak utoljára bajnoki aranyat, azóta csak helyezéseket csipegettek sportolóink. Mint minden rossznak, egyszer ennek a hagyománynak is meg kellett szakadnia, amely a napokban a válogatott hosszútávfutónknak, Kadlót Zoltánnak sikerült. Az alkotmánynapi ünnepek alatt a Miskolcon rendezett magyar bajnokság 5000 méteres versenyszámának bajnoka lett. A SKSE atlétája még igazán át sem tudta értékelni teljesítményét, már utazhatott is az ausztriai Schwechatba, ahol újabb két verseny bizonyította, hogy jelenleg ő a legjobb magyar hosszútávfutó. Az osztrák versenyekről hazatérve kérdeztük sikeréről.
– Milyen érzés volt a vetélytársakat maga mellett látni a dobogó alsó fokain? – Csodálatos! Egy sportoló ezért hajt egész életében. Esőben-sárban, hóban-fagyban, vagy éppen 40 fokos tűző napsütésben, de keményen meg kell dolgozni a sikerért. S lám, megvan az eredménye. – Mikor érezte, hogy ezt a bajnokságot már senki sem veheti el öntől? – Lényegében már a verseny előtt éreztem, hogy jó formában vagyok. Edzőimmel, Hertelendi Béla bácsival és Szilágyi Tiborral több taktikát dolgoztunk ki, s ellenfeleimet is ismertem. Sikerült!
– Hogy készült a magyar bajnokságra? – Már korábban éreztem, hogy ez az eredmény bennem van. Tudtam, hogy a hosszú évek óta végzett kemény munkának egyszer be kell érnie. Már a június elején megrendezett tízezres magyar bajnokságon számítottam a győzelemre, de akkor az újpesti Káldy lehajrázott, így nekem csak az ezüstérem jutott. A hosszú távú magyar bajnokság után speciális gyorsasági edzésekkel készültem erre az ötezres versenyre. Több rövidtávú versenyen partiban voltam vetélytársaimmal. Több 800-as, és 1500-as hajráversenyen sikerült legyőznöm őket. Így már verseny előtt bíztam abban, hogy a befutóval sem lehet baj. – Kinek, vagy kiknek köszönheti a bajnoki címet, kik segítették a felkészülésben? – Ez az eredmény egy jó csapatmunkának köszönhető. Két edzőm: Hertelendi Béla és Szilágyi Tibor egyéni edzésterve alapján készültem. A felkészülésben sokat segítettek versenyzőtársaim: Bodor Imre és Balogh Gyula. Na és a munkaadóm, a kohászati üzemek is minden lehetőséget megadott arra, hogy gond nélkül tudjak készülni az idei versenyekre.
– Ön tagja a magyar válogatottnak, több nemzetek közötti viadalon ölthette magára a meggypiros címeres mezt. Időeredményei alapján mind tíz-, mind ötezer méteren azonban még elmarad a nagy nemzetközi sikereket elért Mecser Lajos mögött. – Igen. Ennek összetett oka van. Az eddigi eredményeim még elmaradnak Lajos bácsitól. De érzem, hogy az általa tartott magyar csúcs körüli idő bennem van. A hazai mezőnyben azonban ezt nehéz megfutni, mert senki nem vállal iramfutást. A versenyeken eléggé kocogósra veszik a tempót, mindenki a hajrájában bízik. Ha egy, vagy több iramfutónk lenne, akkor rövid időn belül megdőlhetne Lajos bácsi csúcsa is. Egyedül erre kevés vagyok. Talán majd az erősebb nemzetközi versenyeken ez is sikerül. – Rövidebb és távlati célkitűzései? – Az idei atlétikai pályaidényből még bő egy hónap van hátra. A hét végén, Besztercebányán indulok egy nemzetközi versenyen, szeptember közepén Ausztriában és a Bp. Honvéd Hungalu-versenyén szerepelek, majd 19-én itt, Salgótarjánban a Kristály Kupán indulok hosszútávú versenyen. Jövőre? A most megszerzett bajnoki cím kötelez. Mindenképpen meg kell védenem bajnoki címemet, sőt tízezer méteren is a győzelmet tűzöm ki magam elé célul. Másik vágyam, hogy szeretnék bekerülni a Grand Prix sorozatra. Ezeken a versenyeken erős ellenfelekkel találkozhatom, amely remélem, az időeredményeimben is megmutatkozik majd. Na és az 1988-as év az olimpia éve! Csak titkos vágyam, hogy utazó kerettag legyek. A felkészülés során végzett munkámon és akarati tényezőkön nem fog múlni.
Szép tervek, nemes vágyak. S ha valaki a téli hónapokban ismét címeres melegítőbe öltözött futót lát a havas utakon Somoskőújfalu felé futni, az maga is szemtanúja lehet egy hosszútávfutó jó eredményekért vívott küzdelmének.
