Ki gondolná, hogy egy sífutónő nyáron is versenyez? No, nem havon, s nem gurulós sível. Fut, méghozzá versenyszerűen. Bereczki Brigittáról, a honi sífutóélet többszörös magyar bajnoknőjéről, a St. Petőfi DSE sportolójáról van szó. Most éppen egy NDK-ban rendezendő atlétikai versenyre készül. Ma utaznak, s egy hetet töltenek Halleban egy nemzetközi erőpróbán. Mielőtt atlétikával való kapcsolatáról kérdeznénk, röviden értékeli az elmúlt síidény eredményeit. – Jó szezont zártam. Két magyar bajnoki aranyéremmel gyarapítottam gyűjteményemet, s szereztem két bronzot és egy ezüstöt is. – A világbajnokság nem sikerült valami fényesen! – Így igaz. A finnországi biatlon vb-re tulajdonképpen egy jó csapathelyezés megszerzéséért utaztunk el. Sajnos, a 13 válogatott közül az utolsók lettünk. Sovány vigasz volt számomra, hogy a két egyéni számban, legjobb magyarként a középmezőnyben végeztem.
– Mit csinált azóta? – Teljes erőmmel a tanulásra koncentráltam, s közben természetesen edzettem. Sikerrel jutottam túl a vizsgaidőszakon, így már harmadévesnek mondhatom magam az ELTE Általános Iskolai Tanárképző Főiskolai karán. – Hogy került kapcsolatba az atlétikával? – Mint matematika-testnevelés szakos hallgató, tagja lettem a BEAC-nak. Mivel sífutószakosztály nem volt, egy másik sportágat választottam. Ez az atlétika lett. A hosszútávfutás mellett döntöttem, hisz ez közel áll a sífutáshoz. Nagy állóképességet igényel. Indultam a budapesti kismaratonin és egy tízezer méteres versenyen. Most a magyar főiskolai válogatott tagjaként utazom Halleba, a hét nemzet főiskolásait felvonultató versenyre, 3000 méteren indulok. – S a sífutás? – Ebben a sportágban nincs szünet. A havas szezon után szárazon edzettem. Sokat futottam és futok manapság is. A nyári szünetben, Salgótarjánban tréningeztem. Már elkezdtem az alapozást. Augusztusban kerül elő a kerekes sí, s a tél beálltáig ezzel gyakorolok. – Nincs tehát nyaralás, üdülés? – Talán az idén lesz. Két hét pihenést terveztem, már csak azért is, mert négy esztendeje nem volt benne részem…
