Sok mendemonda keringett az elmúlt néhány hónapban Bereczky Brigittáról. Ki ezt mondta, ki azt. Azzal kezdődött, hogy a St. Petőfi SE-ben úgy tudták, a húszéves többszörös magyar bajnok sífutó nem veszi komolyan az edzéseket, a versenyzést. Olyankor is a főiskolai elfoglaltságára hivatkozik, amikor nem a könyvek mellett, vagy az iskolapadban ülve marad távol a tréningekről. Neve szóba került az előző esztendő legeredményesebb Nógrád megye sportolójának megválasztásakor is: de a javaslatot elvetették, ugyanis egyesülete nem értett volna ezzel egyet. Aggódtak, aggódtunk miatta és érte. Mint később kiderült alaptalanul. Brigitta versenyez, s ebben a havas szezonban már két egyéni bajnoki címmel gyarapította országos elsőségei számát. A rövid és a hosszú távú magyar biatlonbajnokságot nyerte meg. Mi több, elsőként biztosította részvételét a február 25. és 28. között sorra kerülő finnországi biatlon világbajnokságra. Ezzel bebizonyította a kételkedőknek, nincs Bereczky-ügy, nincs vihar körülötte… Régóta akartam beszélni vele, de nem sikerült elérnem. Most is csak a véletlen szerencse segített, hogy a napokban találkoztunk. Galyatetőről, a válogatott edzőtáborából jött Salgótarjánba. Végre tisztázhattuk, mi történt az utóbbi hónapokban. Volt bőven mondanivalója, főleg akkor, amikor a róla szóló híreket mondtam el neki.
– Úgy érzem, hogy mostanában bizalmatlanság vette körül. Sok mindent hallottam önről, ezért kerestem. Amikor december végén érdeklődtem, csak annyit tudtam meg, hogy hanyagolja az edzésmunkát, nem készül a korábbiakban megszokott intenzitással, baj van a hozzáállásával is. Mi ebben az igazság? – Ha csak annyit mondanék, hogy semmi, túlságosan is egyszerű lenne a válaszom. A felkészülési időszakot, azaz a szárazedzéseket az előző idényhez hasonlóan Szablár Bandi irányításával végeztem Budapesten. Ennek sem mennyisége, sem intenzitása nem különbözött a már évek óta megszokottól. Edzésterv alapján rendesen tréningeztem. S hogy hogyan, azt egy apró adalék is mutatja: a szabadsághegyi standard pályán egyéni csúcsot futottam. – A válogatottaknál a felkészülés egyik része a rolleres tréning. Néhány külföldi viadalon ön is indult, többnyire sikerrel. Mennyiben segítették ezek a felkészülést? – Az őszi belgiumi és olaszországi síroller versenyek szorosan a felkészüléshez tartoztak. Tulajdonképpen elégedett vagyok, hiszen Belgiumban és Olaszországban is második lettem egy-egy erőpróbán, illetve szereztem egy negyedik helyezést is. Azt hiszem, ezekkel a teljesítményekkel bizonyítottam, hogy edzésben vagyok, és rendszeresen tréningezek.
– Alapvetően nem is ez volt a támadás alapja. Ezek a versenyek még nagyon az elején voltak. Az első vád valahogy úgy szólt, hogy ettől kezdve lazábbra vette a figurát, hanyagolta a munkát. – Hogy mennyire vettem lazára, arról budapesti edzőmet, Szablárt kellene megkérdezni. Ő is azt mondaná, amit én, de ezt ne vegye védekezésnek. Nagyon is komolyan és rendszeresen végeztem az edzéseket. Volt ugyan rövid kihagyásom, de nem lazaság miatt. A suliban megsérültem egy röplabdaórán, s pihennem kellett. – Mondom a következő információt: van egy fiú barátja, akinek szintén szerepe van az állítólagos lazsálásában. Azaz, inkább vele tölti a szabadidejét, mind az edzésekkel. – Hogy van egy fiú barátom, ez igaz, de ugyanakkor magánügy. Ennek ellenére elmondom, hogy ez a barát Mayer Gábor válogatott sífutó. Kettőnk barátsága egyikünk hozzáállását sem befolyásolja. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el, egy napi programomat, már csak azért is, hogy megtudja, mennyi időm marad az úgynevezett magánéletre! Reggel hatkor kelek, utána iskolába megyek. A tanítás befejezése után, minden híresztelés ellenére edzek, majd irány haza. Este kilenc óra van, mikor befejezem a napot. Mit gondol, van még energiám elmenni bárhová? – Végül is meggyőző, amit mond, s ha már itt tartunk, megkérdezem, hol is van ez a budapesti otthon? – Albérletben lakom Holéczy Tibornál, a Magyar Sísport Szövetség főtitkáránál. Te el tudod képzelni, hogy ő, aki pályafutásom egyik egyengetője, megengedné, hogy hanyagoljam a sportágat. Egyébként nagyon rendes volt a főtitkár, mert nem kért albérleti díjat. Én viszont nem akartam ingyenélő lenni, így kötöttünk egy kompromisszumos megoldást. Ellenszolgáltatásként tanítom két gyermekét. Mivel ez napi munka, gondoljon bele az én kilengésem valószínűségébe!
– Elfogadom ezt is, de mondom a következő vádpontot: megtagadta néhány versenyen a részvételt, az egyesületi vezetők hívó szavára, illetve felszólítására sem jelentkezett náluk! – Itt óriási félreértés volt. Én december elején közöltem, hogy a vizsgaidőszakban nem tréningezek, mert a tanulás számomra fontosabb. Január első napjaiban viszont kaptam egy felszólítást, hogy menjek Galyatetőre. Természetesen nem utaztam el, hetedikén ugyanis szigorlatoztam. Később aztán engedtem elvemből, ugyanis utolsó vizsgám előtt már volt egy válogató, melyen el is indultam, hiszen a világbajnokságokon való részvétel kivívásának első állomását jelentette. A vizsgák után pedig Ausztriában, majd itthon sorozatban nyertem a versenyeket. Azt hiszem, ezekkel adtam meg az igazi választ a vádaskodóknak. – Engem meggyőzött, s nem hinném, hogy bárki előtt is védekeznie kellene. Arra azonban kíváncsi vagyok még: hogy sikerültek a vizsgák, mi a további program? – Jól ment a suli, négyes lett az átlagom. Most teljes erővel a Lahtiban rendezendő világbajnokságra készülök. Szeretnék az 1984. évi chamonixi és az 1985-ös seefeldi eredményemnél jobbat produkálni.
Búcsúzunk. Mielőtt azonban elköszönnénk, Brigitta megjegyzi, hogy egyet még okvetlenül írjak meg. Nincs és nem is volt vihar körülötte. Szereti ezt a sportágat, sokáig akar még versenyezni. Természetesen salgótarjániként, mert itt kezdte, ide kötődik, s tarjáni akar maradni…
