Hetekig vadásztam Galbács Juditra. Idejében megtudtam ugyanis, hogy a Salgótarjáni Petőfi SE többszörös magyar bajnok sífutónője lett az 1986. esztendő legeredményesebb Nógrád megyei női sportolója. Így azonnal nyomába eredtem, de csak nagy nehézségek után sikerült összehoznunk a randevút. S hogy miért, arra beszélgetésünk legelején megkaptam a választ. Jutka jelenleg az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola első éves biológia-testnevelés szakos hallgatója. Keveset tartózkodik Salgótarjánban, amióta pedig megkezdődött a versenyidény, alig-alig marad ideje szülei meglátogatására. Ezen a héten fejezte be vizsgáit, sikeresen a főiskolán, s azonnal Galyatetőre utazott. Pénteken már indult az országos biatlonbajnokságon, így arra sem jutott ideje, hogy egy megtisztelő meghívásnak eleget tegyen. Ott lapult ugyanis a zsebében egy meghívó, mely a csütörtöki díjátadásra, a Nógrád megye legeredményesebb sportoló cím átadására invitálta. Míg ez az ünnepség tartott, ő rótta a kilométereket a galyatetői pályán. Nem hiába: 2. lett!
No persze nem a ma történéseivel kezdjük tereferénket. A kezdeti lépésekről érdeklődök, hogyan került kapcsolatba a sízéssel, miként vált sífutóvá? Galbács – mint egy jól betanult leckét – mondja a választ. Tíz évvel ezelőtt, Rákóczi István testnevelő irányításával kezdett – lesiklani. Előtte atletizált, de a tanár úr meggyőzte őt, így a síelést választotta. Együtt kezdett mai csapattársával, és egyben legnagyobb riválisával, Bereczki Brigittával. Együtt váltottak át a lesiklásról a sífutásra, s mint azt eredményeik bizonyítják, megérte. Persze nem úgy indult Jutka pályafutása, ahogy azt tervezte. Élete első versenyén, az 1977-es úttörő olimpián utolsó előtti lett! Egy évvel később már jobban ment, hiszen egyéniben második, míg csapatban első helyezést szerzett. Mikor ezeket meséli, eszembe jut a régi, úgy tűnik igaz mondás, az utolsókból lesznek az elsők. 1978-tól aztán egyre gyakrabban olvashattuk Galbács nevét a különböző sífutóversenyek tudósításaiban. Újoncként, serdülőként, ifjúságiként is sikert sikerre halmozott a sífutónő, akivel Vincze István, az egyesület vezető edzője foglalkozott. Ma már az újonnan szerződtetett szakember, Szablár András felel Judit felkészítéséért. Igaz, hogy csak és főleg a hétvégéken találkoznak, azért a hétközi napok sem telnek eseménytelenül. Galbács egyéni edzésterv alapján gyakorol hétfőtől péntekig Egerben. Mondja, kissé unalmas egyedül tréningezni, de a várt jó eredményeket csak a rendszeres munkával, becsületes szólóedzésekkel tudja teljesíteni.
Kíváncsiskodva érdeklődöm a nyári versenyeken elért helyezései iránt. Köztudott, hogy Jutka több síroller bajnokságon indult, s nemzetközileg is figyelemre méltó eredményt ért el. Mint meséli, a nyári felkészülési időszakban a síroller helyettesíti a téli futóléceket, ezzel gyakorolnak. 1986-ban sikerült eljutnia egy belga versenyre, ahol első lett. Itt figyelt fel rá Fabio Crestani úr, a Ski Sett (síroller) legnagyobb európai gyártója. Addig nem is hallott Galbácsról, viszont annyira meggyőzte őt a jó időeredmény, meghívta őt egy újabb versenyre Olaszországba. A tarjáni sportoló itt sem vallott szégyent, a Machelongában rendezett viadalon 3. lett. S ha jó a szponzor, beindul a szekér. Crestani úr vendégségbe hívta Galbácsot egy hazai verseny után, s mi sem természetesebb, minthogy a meghívást el kellett fogadni. A következő olaszországi versenynek már tétje is volt. A nem hivatalos világcsúcs megdöntése! Judit egy hétig tartózkodott olasz földön, s egy versenyen indult: Sandrigóban. Itt nem az ellenfelek voltak a vetélytársak, hanem az időmérő óra. Mint a verseny végén kiderült, ezúttal sem volt ellenfél. Galbács 15 perccel (!) megjavította a világcsúcsot, az 50 kilométert 2 óra 14,41 perc alatt teljesítette.
Beszélgetésünk végén terveiről, elképzeléseiről váltunk szót. Közben felteszem a legnehezebb kérdést, hány bajnoki aranyérmet nyert pályafutása alatt? A válasz sem késik, ugyanis „Nem tudom”-mal felel. Csak annyi bizonyos, hogy az előző évi szezonban öt egyéni bajnoki címet szerzett, a korábbi korosztályos elsőségeit még sosem számolta össze. Pedig van belőlük több tucatra való. Szóval a tervek! Nem álmodozó típus, ezért nincsenek fantasztikus elképzelései. Mint mondja, az elsődleges feladat a főiskola sikeres befejezése, de közben a sportot sem hanyagolja. Sőt, ha lehet az eddigiektől, még nagyobb intenzitással készül a versenyekre, mert a legközelebbi téli olimpia, melyre szeretne eljutni, a pályafutás végét jelenti majd. Addig persze még több alkalommal bizonyíthat. Most egyszerre három dologra összpontosít. A magyar bajnokságokra, a téli universiadéra és a biatlon világbajnokságra. Az csak természetes, hogy szeretné bajnoki aranyérmei számát szaporítani, s az sem utólagos szempont, hogyan szerepel a Csorba-tónál és Lahtiban, a már említett két nagy világversenyen. Ezeken is szeretné letenni névjegyét, mert az 1985-ben rendezett seefeldi sífutó világbajnokságon ez nem sikerült, a középmezőny jutott neki. Ettől pedig, és ezt én is megerősítem, jobb eredményekre képes!
