A kosárlabda salgótarjáni beavatottjai az utóbbi hetekben sokat suttogtak arról, vajon megszűnik-e megyénk egyetlen másodosztályú, nagy hagyományokkal rendelkező férfi kosárlabda csapata, a SKSE? A pletykához okot az, az egyszerű tény szolgáltatta, hogy néhány meghatározó játékos, akik mellesleg sokat tettek már az egyesület színeiért, bizonyos követelésekkel léptek fel, s miután ezeket nem teljesítették, leálltak. Mi történt valójában, mi lesz a jövőben? Ezekre a kérdésekre válaszolt három, az ügyet jól ismerő sportvezető.
Girtl László, a SKSE ügyvezető elnöke: Juhász, Tóth és Balog azzal a kéréssel állt elő, hogy rendezzük személyi órabérüket, mert keveslik a fizetésüket, valamint dolgozzunk ki premizálási rendszert, mert különben abbahagyják a kosárlabdát. Nem ijedtünk meg, nem is tettünk semmit érdekükben. Juhásznak különben is már hosszabb ideje 500 forint személyi pótlékot adunk, éppen azért, mert kosarazik, s emellett napi három óra munkaidő-kedvezménye is van. A többiek is, ha nem is törvényesen, de munkaidő-kedvezményesek, hiszen a délutáni edzésekre, a munka rovására, elmehetnek. S kapnak még 16 napot, igazolt távollétként, egy idényben, amikor mérkőzéseik vannak. Hát nem elég ennyi? Szó sincs arról, hogy megszüntetjük a férfi csapatot. Jó az utánpótlásunk, s ha a mélyvízbe dobott fiatalok nem is csillognak majd az első idényben, biztosan bizonyítanak és megkapaszkodnak a NB II-ben.
Omaszta Zoltán, a csapat technikai vezetője: Nevezett játékosoknak alacsony a személyi órabérük, s nem származik semmiféle előnyük abból, hogy a gyár színeiért kosárlabdáznak. Az a kevés munkaidő-kedvezmény szinte semmi, ennél többet érdemelnének. Tudomásom szerint csak Juhász és Tóth váltotta be ígéretét, ők nem voltak még edzésen, azaz elhatározásuk véglegesnek tűnik.
Laczkó Sándor, a csapat edzője: Tudni kell, hogy az együttesből négyen dolgoznak a kohászati üzemekben. Közülük Juhász és Magyar 500 forint személyi pótlékot kap a kosárlabdáért. Tóth és Balog viszont nem részesül ebben. Tavaly már történt ígéret ennek megoldására, de ez nem valósult meg. Szó volt a személyi órabéremelésről is, de abból sem lett semmi. Itt tartunk, a játékosok a be nem váltott ígéretek miatt maradtak távol az edzésektől. Pontosabban csak Juhász nem látogatja ezeket! Ha ők négyen leállnának, mindössze hat felnőtt korú kosaras maradna, így az ifjúságiakat kellene a mélyvízbe dobnunk. Úgy vélem, valahogy rendbe kellene tenni ezt a kényes ügyet. Én azt látom a legcélravezetőbbnek, hogy valamilyen ösztönzési rendszert vezethetnénk be, persze nem a labdarúgókéhoz hasonló nagyságrendűt, amellyel meg lehetne fogni a játékosokat. Aki rendszeresen látogatja az edzéseket, és jól játszik az kap, aki nem – az nem.
Megoldás tehát nincs. Vélemény, hozzáfűznivaló viszont igen. Komolyan gondolták-e a játékosok, hogy leállásukkal megszűnik a SKSE férfi kosárlabda csapata, vagy úgy hitték, hogy nélkülük elképzelhetetlen az együttes összeállítása és éppen ezért a vezetők azonnal intézkednek? A kosárlabda NB II mezőnye három csoportban, 60 csapatot számlál, így nyugodtan nevezhetjük tömegsportszintű versenysorozatnak. Miért kellene premizálni? A becsületes munka útján szerzett kereset nagy többségében fedezi az emberek anyagi igényeit, még ha oly nehéz világban élünk is
Tegyük fel, a követelőzőknek az egyesület kidolgoz egy premizálási szisztémát. Akkor viszont jöhet a többi játékos, akik nem a kohászati üzemek alkalmazottai, és jogos igénnyel léphet fel, mármint nekik is adjanak valamit, hiszen ők is az egyesület színeiért versenyeznek. Nem védem a játékosokat, mégis védelmük kapcsán adódik az utolsó gondolat. Ma, amikor mondjuk a területi labdarúgó bajnokság csapataiban szereplő sportolók, feltehetőleg a SKSE-ben is, jó alapfizetéssel, munkaidő-kedvezménnyel, pontprémiummal, netán győzelem után szabadnappal rendelkeznek, akkor miért nem lehet egy patinás, másodosztályú kosárlabda-csapatot megfelelően menedzselni? Ha nem is fizetésemeléssel, valahogy másként. Nem hiszem, hogy a SKSE, ahol főfoglalkozású edzők és egyéb sportállású emberek vannak, ne bírna el csekély, a sportág fejlődését is segítő anyagi áldozatvállalást…
