Az utóbbi időben kevés szó esett a vívókról, pontosabban a SKSE OB I-ben szereplő női tőrözőiről. Bizonyára kevesen tudják, hogy 1980-tól megyénk egyetlen első osztályú szakosztályaként működtek, ma a Nagybátonyi Bányász asztaliteniszezői révén már két nógrádi csapat szerepel a legmagasabb szintű magyar bajnoki küzdelmekben, s a különböző egyéni versenyeken figyelemreméltó eredményeket értek el. Legutóbb a tarjániak, jelenleg egyetlen I. osztályú versenyzője, Kenessey Katalin újra letette névjegyét a sportág hívei előtt. A Budapest bajnokságon második helyezést szerzett. Hogyan is történt?
– A budapesti verseny egyben válogató viadalnak számított – mondja a szimpatikus, igazi vívóalkatú lány. – Ezen a teljes magyar válogatott keret is részt vett, csupán Jánosi hiányzott tanulmányi elfoglaltságai miatt. A nagy mezőnyben tíz győzelem kellett a döntőbe jutáshoz. Ezt sikerült elérnem, itt azonban vereséget szenvedtem a dózsás Rabinától. Az ezüstéremnek nagyon örülök, hiszen az előcsatározások során jó nevű ellenfeleket győztem le, köztük az állandó válogatottnak számító Kovács Edit skalpját is megszereztem. – Számított-e erre a sikerre? – Az évek óta végzett rengeteg munka alapján már régen bennem volt egy ehhez hasonló kiugró eredmény. 1982-től a vidéki versenyek szinte mindegyikén jól szerepeltem, döntőbe azonban egyszer sem jutottam el. Így a korábbi években kétszer voltam 3., míg az idén végre a döntőig vitt az utam a vidékbajnokságon, de sajnos csak második lettem. A jubileumi, 25. Balaton bajnokságon – ez nemzetközi verseny -, 5. voltam. A folyamatos, kemény munka azért mindig hozott egy-egy jó eredményt.
– Hogyan lettél a vívás szerelmese? – 12 éves koromban jelentkeztem a központi sportiskolába, itt ismerkedtem meg a sportág alapelemeivel. Hat évvel később, 1976-ban átigazoltam a Bp. Vasashoz, náluk értem el először az I. osztályú minősítést. Teltek az évek, a mestereim egyre kevesebbet foglalkoztak velem, ingáztam az első és másodosztályú minősítés között. Már-már feladtam, mikor megkeresett jelenlegi edzőm Gasparin János, hogy szívesen látnának Salgótarjánban. A hívás jókor jött. Elhatároztam, hogy bebizonyítom, igen is első osztályú versenyző vagyok, s ha itt bíznak bennem, akkor ezt én legjobb tudásommal hálálom meg. Úgy érzem, nem csalódtak bennem a tarjáni vívószakemberek. – Salgótarjáni tartózkodásod átmeneti jellegű, vagy előfordulhat, hogy végleg ebben a városban maradsz? – Jól érzem magam a megyeszékhelyen. Kitűnő a kollektíva, jó a csapatszellem, s a továbbiakban is számítanak rám. S van még két dolog, ami ideköt. Az egyik: a Testnevelési Főiskolán végeztem, vívó szakedzői minősítésem van, így jelenleg kezdő csoporttal foglalkozhatom, a vívás alapjaira tanítom a gyerekeket. Azaz a szakmám gyakorlom. A másik: hamarosan házasságot kötök, a jelölt salgótarjáni, tehát a városhoz való, kötődésem tovább erősödik. – Terveid? – Ha a válogatottságra gondol, akkor megírhatja, hogy ilyen irányú elképzelésem nincs. Egy lapáttal azért még ráteszek, mert a következő években is bizonyítani akarom, hogy a nagy viadalokon a legjobbaknak is méltó ellenfele vagyok. Talán a legutóbbi eredményeim után már az ellenfelek is jobban figyelnek majd rám… Ezért edzek és hajtok ezután is úgy, ahogyan eddig.
– S mit mond az elhangzottakról az edző, Gasparin János? – kérdezem a SKSE vívóinak megbízott vezető edzőjét, Kenessey Kati mesterét. – Óriási mennyiségű munkát végez Kati – mondja a fiatal szakvezető. – Ilyen hozzáállással még nem mondhat le a válogatottságról, én titkon reménykedem is ennek megvalósulásában. Nem elfogultság, de technikai tudása alapján az ország legjobb vívónői közé tartozik, s ami nem elhanyagolható: még mindig csak 28 éves, most került az ideális vívókorba. Ezzel együtt úgy érzem, hogy erre az évre érett be igazán. Négy éve irányítom munkáját, remélem, a jó eredmények visszaadják önbizalmát is, így rajta a sor: bizonyíthat a sportág vezetőinek és nem utolsósorban önmagának. Nálunk a csapat meghatározó embere, s szeretnénk, ha az maradna sokáig.
A beszélgetéshez egy hozzáfűznivaló maradt hátra. Sok sikert Kati, s meg se állj a válogatottságig!
