Az előtérben kellemes zeneszó, a kinti hideg után váratlanul üdvözlő meleg fogad a városi fedett uszodában. Csalogatóul nem csupán ez szolgál, hanem – s ezen van a hangsúly -, a belső tér, ahol a medence van. Mi tagadás, mini ez a 25 méteres medence, akárcsak a sok úszópalánta benne, no de milyen maxi lelkesedéssel. A kékeszöld víz locsog csupán, a gyerekek nem. Nincs erre idejük, mert ott a parton a kapitány, Csatló Csaba legfélelmetesebb beosztottjával, a stopperórával a kezében. „Csabi bácsi, mennyi van még?” – szól ki egyikük az edzőhöz. A válasz a mutatóujj enyhe fenyegetése. Itt tényleg csak a víz hullámzik az úszás nyomán, nem pedig a kedélyek.
Csatlós Csaba, a SKSE úszószakosztályának edzője tizenegy évig úszott versenyszerűen. Ez idő alatt nyolc magyar bajnokságot nyert 100 illetve 200 gyorson. Stílszerűen ugyancsak nyolc évig volt válogatott versenyző, emlékezetében ott van az 1968-as mexikói olimpiai szereplés is.
– Hány éves gyerekekkel foglalkozik? – A nagycsoportos óvodásoktól kezdve, egészen az általános iskola nyolcadik osztályáig bezárólag járnak ide úszni a gyerekek. Délelőtt állandó úszótanfolyam keretében, a város különböző óvodáinak a nagycsoportosaival foglalkozom. A délután, s legújabban a kora reggel pedig a szakosztály úszóié. Az idejárókat nyolcéves korukig a béka, később a delfin, aztán az úttörő, majd pedig a gyermek, végül a serdülő csoportba soroljuk. – Milyen szisztéma szerint készíti fel az úszópalántákat? – A programot én állítom össze éves edzésterv alapján. Az uszoda megnyitása után, 1981-ben szinte az alapokról indultunk. A rengeteg jelentkező közül választottam ki azokat, akik mozgásuk, alkatuk alapján megfelelőnek látszottak a versenyszerű úszás alapjainak elsajátítására. Úgy is mondhatnám, hogy ők voltak azok a gyerekek, akik már nem fulladtak volna a vízbe. Kemény, céltudatos munkát kezdtünk el, a fokozatosság elvét persze szem előtt tartva. Jelenleg heti két-három edzésünkön, délutánonként másfél óra alatt 3000 métert úsznak a gyerekek. Reggelente pedig hat órától negyed nyolcig 2000 métert.
– Bírják a gyerekek ezt a megterhelést, vagy csak amolyan „ki a legény a gáton” jelleg alapján nem szólnak? – Csodálkozni fog, de kimondottan ők kérik a reggeli edzéseket is. Ehhez a nagy akarathoz, ami kétségkívül rengeteg fizikai plusszal is jár, érzésem szerint nagy segítségül szolgál az ősztál tavaszig tartó alapozó tevékenységünk. Ott van például a sarokban az a nagy halom szivacscsík – mutat Csaba az uszoda sarkában szerényen meghúzódó kínzóeszközökre -, az alapozásnál már ezeket is bevetjük. – Ezeket úszás közben nem igen lehet kicsavarni… – Nálunk ez körülbelül olyan, mint más sportágaknál az izzasztást, a megterhelést fokozó, különböző mellények. – Van-e eredménye már az izzadásnak? – Két éve járunk versenyekre, eddigi legnagyobb sikerünket a dunaújvárosi „Arany Üst” úszóversenyen értük el. Ezen a versenyen a 3. és a 4. osztályos gyerekek indulnak gyors-, valamint hátúszásban. A múlt évben az 50 méteres gyorsúszásban a fiúk és a lányok versenyében, egyaránt a második helyet sikerült megszereznünk. Éves versenyeinknek a nagy részét a négyfordulós országos csapatbajnokság jelenti, ahol pontozzák az elért teljesítményünket. 1983-ban 122 pontot gyűjtöttünk, tavaly már 199 pontra emelkedtünk.
– Rendelkezi-e tehetségekkel a szakosztály? – Örömmel említhetem Kiss Kinga nevét, aki az országos úttörő bajnokságon 12. helyezést ért el. Kéri Orsolyát, valamint a fiúk közül Halmos Pétert és Szabó Lászlót is a tehetségesek közé sorolhatom. A lányok az úttörő korcsoportban, a fiúk a serdülőben versenyeznek. – És mi van azokkal, akik még csak lehetnek tehetségek? – Ötéves kortól jöhetnek a gyerekek úszást tanulni, szüleik kérése alapján. Az úszni nem tudókkal Trommer Vilmos foglalkozik. A tanfolyam négyhetes, versenyszerűen azonban inkább csak hétéves koruktól fogva érdemes a gyerekekkel foglalkozni. Mindenesetre tény, hogy aki egyszer már megízlelte az uszoda vizét, és nemcsak akkor, amikor elsüllyedt, továbbra is állandó készenlétben tartja az úszódresszét.
– Kik segítik a SKSE úszószakosztályának a tevékenységét? – Az elnökünk Szakmár Rezső, a megyei MHSZ titkára, az elnökségi tagok: Godó Tibor, az uszoda vezetője, Balogh Géza, a SKÜ dolgozója, valamint a két edző, Trommer Vilmos és én. – Végezetül, mi a véleménye az úszásról Csatlós Csabának, az edzőnek és az egykori olimpikonnak? – Véleményem szerint az úszás az a sport, amely szinte a bölcsőtől a sírig elkíséri az embert. A szovjetunióban és az USA-ban már úszóbölcsődék vannak. A másik végletet pedig a helyszíni tény alapján tudom példázni, mivel járnak ide úszni még hetvenévesek is.
