A közelmúltban érkezett haza Havannából, a SKSE (korábban a STC) hármasugrója, aki a magyar csapat tagjaként vett részt a nagyszabású „Barrientos” atlétikai emlékversenyen. Tíznapos, izgalmas, élményekben gazdag túrájáról rövid beszámolót kértünk a fiatalembertől, aki civilben a karancslapujtői iskola testnevelő tanára.
– Mire emlékszik vissza az utazásból? – Repülőgépünk kellemes, 50 perces légi út után érkezett meg Budapestről Prágába. Innen a csehszlovák légitársaság gépével repültünk tovább. Öt és fél óra múlva kis pihenőre és üzemanyag felvételre leszálltunk Új-Fundland Gander városában. Következő állomásunk Montreal volt, melyet 2 órás légi út után értünk el. Csodálatos volt a kivilágított város a repülőgép ablakából. A látvány még érdekesebb lett, amikor New York fölé értünk. A Manhattan-sziget felhőkarcolóit, a New York-öböl bejáratánál lévő Szabadság-szobrot, a Brooklyn-hidat mind megcsodálhattuk, hiszen gépünk lejjebb ereszkedett, és rendkívül tiszta időben repültünk. Florida fölött viszont jókora viharba kerültünk, és bizony jóleső érzés volt a közel 13 órás repülőút után szilárd talajt érezni a lábam alatt, amikor megérkeztünk Havannába. – Milyen benyomásokat szerzett Kubáról? – A minden igényt kielégítő Triton Hotelba szállásoltak el bennünket az igen figyelmes és barátságos házigazdák. A versenyig nagyszerű programunk volt, hiszen az edzések mellett jutott idő a pihenésre, kirándulásra is. Városnézés, a fürdés a tengerben, sportesemények megtekintése, köztük a magyar-jugoszláv női kosárlabda mérkőzés jelentette a kikapcsolódást.
– Hogyan zajlott le a verseny? – A „Barrientos” emlékversenyre a központi stadionban került sor, zsúfolt és igen lelkes közönség előtt. Hármasugrásban 16-an jelentkeztünk az ugrógödörnél. A tartományi válogatottak mellett olyan világklasszisok is indultak a versenyen, mint Betancour és Herrera. Jó formában éreztem magam, de a több mint 30 fokos hőség és a magas páratartalom szokatlan volt. Az első sorozatban beléptem néhány millimétert, majd egy biztonsági ugrásnál 15,14 méterig jutottam. A negyedik sorozatban értem el a legjobb eredményemet: 15,32-t. Sajnos, nem sikerült találkoznom az elugró gerendával, így legalább 30 centiméter bennem maradt. Ezzel a teljesítménnyel a VI. helyen végeztem, és az eredményhirdetésnél nagy tapsot kaptam. Este a televízió felvételről összefoglalót adott a versenyről, és itt látva ugrásaimat, meggyőződhettem, hogy kis szerencsével alaposan megjavíthattam volna a megyei rekordot. – Milyen tapasztalatokkal tért haza? – Szakmailag igen tanulságos, élményekben gazdag volt számomra a 10 napos közép-amerikai út. Hazafelé repülve már ismerősként köszöntek a világvárosok fényei, Új-Fundland jégtáblái, Prága aranyozott tornyai. Hazatérve tovább folytatom edzéseimet, mert szeretnék még az idén 16 méter fölé kerülni hármasugrásban – mondotta befejezésül Novák Gyula.
