A krónikák szerint már az 1880-as években is rendeztek mezei viadalokat, ám az első hivatalos versenyt csak nem sokkal a századforduló előtt, 1895. április 25.-én a rákosfalvi „Sárga csikó” környékén bonyolították le, amelynek a gazdája a MAC volt. Az első országos mezei bajnokságot 1908. április 24.-én Rákospalota környékén rendezte meg a Magyar Atlétikai Szövetség. Az eddigi országos bajnokságok legsikeresebb résztvevőjének a tizennégyszeres győztes salgótarjáni Mecser Lajos számít, mögötte Kelen János (BBTE-Vasas) következik, hét bajnoksággal. A jubileumi, 75. országos mezei futóbajnokságra húsvét vasárnapján került sor az alagi lóversenypályán. Hideg északi szél fogadta a közel kétezer indulót, akik a hatalmas forgószínpadon délelőtt tizenegy óra után kezdték róni a köröket. Elsőként a 13 éves fiúk népes mezőnye vágott neki a 4500 méteres távnak, köztük két STC-s futóval. A fiatal atléták becsülettel helytálltak életük első országos bajnokságán, hiszen csapatban az 5. helyen végeztek, Ipacs László, Juhász László, Kecskés László, Koltai Péter összeállításban. Az ifjúsági férfiak 7000 méteren küzdöttek a bajnoki címért, Király Zoltán 19.-ként érkezett célba, szorosan az élboly mögött.
A fiatalok színes, látványos előjátéka után déli tizenkét órakor rajtolt a férfi felnőttek hat kilométeres mezőnye. Az előzetes jósolgatások során a legtöbb esélyt K. Szabónak, Szekeresnek, Szénégetőnek, Baloghnak és a Budapest bajnok Tóthnak adták. A tarjániak nagyon bíztak a válogatott kerettag Kadlót Zoltánban, hogy folytatja nagyszerű fedett pályás szereplését, és meglepetést okoz futásával. A rajt után két kilométerrel nyolcas élboly vezette a mezőnyt. Ekkor K. Szabó megszökött a bolytól, akit három kilométer megtétele után követett a STC-s Kadlót. A két fiatal távfutó ötven-ötven méterrel előzte meg az őket igen erős iramban üldöző hatfős csoportot. Az izgalom méterről métere nőtt. A nézők lelkes biztatásával kezdődött a hajrá, és óriási meglepetésre a győztes K. Szabó Gábor (DMVSC) mögött Kadlót Zoltán érkezett – tetemes előnnyel a harmadik előtt -, másodikként a célba. Kadlót élete legnagyobb sportsikereként megérdemelten vehette át az ezüstérmet az eredményhirdetésnél.
Rövid nyilatkozatban az alábbiakat mondta a versenyt követően: – Rendkívül izgultam a rajt előtt, hiszen jó formában éreztem magam, de a mezein annyi minden történhet, ami bizonytalanná teszi a végeredményt. Előnyös volt, hogy az esélylatolgatások során nem került szóba a nevem, ezért edzőmmel, Szilágyi Tiborral és szaktanácsadómmal, Mecser Lajossal azt a taktikát dolgoztuk ki, hogy a táv feléig közvetlenül az élbollyal futok, és onnan erős irammenéssel igyekszem minél jobb pozíciót elfoglalni. Tervünk végül is minden előzetes várakozás fölött teljesült, és végtelenül boldog vagyok.
