A közelmúltban szakosztály-értekezletet tartott a STC NB II-es férfi és női kosárlabdacsapata. Mivel korábban jól szerepeltek a tarjáni együttesek a NB II-ben, így 1978-ban a szakemberek bizakodva tekintettek a kosarasok játéka elé. Persze, mint ahogy lenni szokott, az 1978. év nem múlt el gondtalanul a kosarasok életében. Tevékenységüket Langár István igyekezett tárgyilagosan értékelni.
A férfiak szereplését értékelve kitűnt az éves munka áttekintésekor, hogy tavasszal főként az idősebbek játékára alapoztak. Az őszi idényben ezzel szemben már keresték azt a gárdát, azt az ütőképesebb együttest, amely a jövő csapatát képezheti. Éppen ezért több fiatal kapott helyet a NB II-es férficsapatban. Ilyenek voltak Nagy L., Magyar J., Tamási S. Az elismerés hangján szólt a szakosztály elnöke azokról a kosarasokról, akik az év minden mérkőzésén játszottak a férfi együttesben. Juhász Béla és Novák Gyula külön is dicséretet érdemel, mert mind a 30 mérkőzésen a pályára léptek. Emellett Juhász olyan eredményt ért el, amilyet eddig kevesen a NB II-ben. A tavaszi és őszi idényben 982 kosarat dobott. Az együttes tagjai közül Tóth és Lajgut 29, Palla 27, Balogh 25, Szlivka 21 alkalommal lépett pályára. A STC férfi kosarasai szinte egész éven át az élmezőnyben tanyáztak. Végül is a 7. helyezéssel kellett megelégedni. Az a tény, hogy az együttes hosszú hónapokig képes volt tartani a dobogós helyezést, azt is bizonyítja, hogy többre képes a férficsapat a 7. helynél. Reméljük, hogy az idén sikerül előbbre rukkolni a táblázaton.
A férficsapat összesen 2572 pontot ért el, ezzel szemben 2269-et kaptak. A már említett Juhász Bélán kívül Lajgut teljesítménye emelkedett ki, aki 556 kosarat szerzett. Ugyanakkor Tóth jól időzített távoli dobásaival 87, Palla pedig, az örök fiatal, a legjobbkor elért pontjaival (235) volt eredményes. Az együttesnél időközben edzőcsere is lezajlott. Emellett még mindig sok gondot okozott, hogy a mérkőzéseket idehaza három helyszínen is játszották. Tehát még a hazai pálya előnyét sem lehetett minden esetben figyelembe venni. A szakosztály-értekezleten külön hangsúlyozták, hogy az ütőképesebb csapat kialakítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani az utánpótlás nevelésére. A csapatból többen főiskolára távoztak. Mások a „búcsú” gondolatával foglalkoznak. Éppen ezért csak az erők összekovácsolásával, az eddigieknél is jobb körülmények biztosításával képzelhető el a férfi kosarasok előrelépése, a NB II-ben való jobb szereplés.
A NB II-es női kosárlabdacsapat, amely egy évvel korábban döngette a NB I kapuját, ugyancsak a 7. helyezést harcolta ki 1978-ban. Természetesen ebben több személyes probléma is szerepet játszott. Az elmúlt évi szereplést elemezve kitűnt, hogy Miskolczi és Kővágó egyaránt 27 alkalommal játszott a STC színeiben. Őket követte Anda 26, Martinkó 25, Hegyi és Nagy 24-24, míg Krenács 21 alkalommal. Mivel a női csapatból az őszi idényben többen eltávoztak, így ezeken a mérkőzéseken gyengébben szerepelt az együttes. A játékosok közül Miskolczi Katalin teljesítménye emelkedett az átlag fölé. Tavasszal 342, ősszel pedig 287 kosárral iratkozott fel a legeredményesebbek listájára. A 629 pontos Miskolczi után Anda Erika tavasszal 247, ősszel pedig 163 ponttal járult hozzá a STC női kosarasainak eredményességéhez. Kövesdi Andrásné csupán a tavaszi idényben játszott, amikor 173 ponttal iratkozott fel. Az elmúlt évben tovább fejlődött, s nem egy alkalommal átlagon felüli teljesítményt nyújtott Martinkó Marietta, aki közben 155 kosarat is dobott. Az ő teljesítményénél azonban nem is a ponterősség az érdekes, hanem az irányító, mezőnyben mutatott játék, amely mind jobban kibontakozik a tehetséges kosaras lányban. Több heves, izgalmas mérkőzésen hívta fel magára a figyelmet jó játékával Hegyi Marianna is.
A kritikus hangvételű szakosztály-értekezleten elhangzott, hogy a női NB II-es kosárlabdacsapat háza táján tovább rendeződnek a sorok. Lesz, aki ismét elfoglalja helyét az együttesben. Szükséges is fejlődni, hiszen a tarjáni gárda a harmadik évét kezdi az újjászervezett NB II-es csoportban, amely minden bizonnyal tovább erősödik 1979-ben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a csapatok mind jobban megismerik egymás felkészültségét, játékstílusát. Éppen ezért az előbbre lépés szempontjából harciasabb, bátrabb, ugyanakkor lelkesebb játékfelfogásra lesz szükség. Természetesen emellett a technikai képzettség emelését sem szabad elhanyagolni. Jól szervezett csapatjátékkal, kombinatív módon elért pontos dobásokkal kell meglepni az ellenfeleket, mert csak ez vezethet eredményre. Az idén tehát a tavalyi teljesítmények fokozásával, a jobb helyezés reményében indulnak a bajnokságban.
