Jól kezdték az évet a STC vívói. Az év első jelentős versenyéről, a Veszprémben rendezett junior vidékbajnokságról két tarjáni győzelmet jelentettek a tudósítók. Somogyi a női, Sándor a férfi tőrversenyben első helyen végzett és a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel, vidékbajnokságot nyert.
Kicsit fáradt. Kifújja magát Somogyi Éva, mielőtt elkezdenénk a beszélgetést. A Budapesti Sportcsarnok egyik sarkában vagyunk, csendesek a pástok, befejeződtek az elődöntők a női tőrözők válogató versenyén. A veszprémi sikerről beszél a tarjáni juniorbajnok.
– Kissé fáradt voltam Veszprémben, mert alig maradt időm az előző válogató után. Ráadásul nem a legjobban kezdődött a verseny. Rossz volt a gép, és ellenfelem már 2-0-ra vezetett. Később aztán minden úgy ment, mint a karikacsapás. Jól sikerült a vívás, 18 csörtét nyertem, s mindössze a diósgyőri Simánytól kaptam ki. Sokan gratuláltak, még telefonon is felhívták szálláshelyünket. – Ki volt a legnehezebb ellenfél? – Klubtársam, Bártfai Kati. Életemben először nyertem ellene 5-3-ra. Korábban mindig legyőzött. Furcsa, hogy Simányt meg én vertem meg mindig… Ilyen a sport – mondja Somogyi Éva, a 19 éves, aranyjelvényes tőrvívó, aki tehetsége mellett szorgalmáról is ismert. Hét éve jegyezte el magát a vívással, választotta az egyik legnehezebb sportágat, ahol a kitartásnak, az akaraterőnek döntő szerepe van, az első években pedig egyenesen meghatározó.
– Tornász voltam, amikor elcsaltak a barátnőim a Mártírok úti iskola tornatermébe. Ott ragadtam, végigcsináltam az iskolát, két évet kondícióztam. Füreder Gábor szerettette meg velem a vívást. Ő volt az első edzőm. Később Vertich Tamáshoz kerültem. Jelenleg pedig, immáron két éve Galba Árpád irányításával készülök.
Éva a kohászati üzemek laboránsa, a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolában érettségizett. A Veszprémben elért szép siker nem az első nagy eredmény, amit magáénak mondhat. Az 1975-ös év legalább ilyen emlékezetes, bár az idén túlszárnyalhatja az akkori sikert. Mi történt? Nyert a megyei bajnokságon, maga mögé utasította a mezőnyt Tatán és az országos juniorversenyen az előkelő harmadik helyen végzett. Tavaly a felnőtt vidékbajnokságon is harmadik lett. Kérdezek, s közben figyelem Somogyi Éva határozott válaszait. Fiatal még, ám mennyire tudatos, amikor a versenyekről beszél. Meglep, hogy nem nagyon dicsekszik, pedig van mire büszke lenne, amikor az egyéni sikerekről faggatom, de rögtön felvillanyozódik, amikor szóba hozom a szakosztály, a vívólányok eddigi legnagyobb teljesítményét, az OB I-be jutást.
– Olyan siker volt, amit nem lehet elfelejteni. Vidéki vívócsapatnak nem emlékszem, hogy sikerült volna az, ami nekünk. Bejutottunk a legjobbak közé, odakerültünk a hét fővárosi csapat mellé az I. osztályba. Ma is állítom, ha egy kicsit egységesebb a gárda, és ha sikerült volna erősítenünk, nem váltottunk volna átszállót. Nem tudom, hogy sikerül-e még egyszer megismételnünk a bravúrt. Egyik legnagyszerűbb sikernek tartom az 1976-ban kivívott eredményt, amit úgy értünk el, hogy közben hárman érettségire készültünk – idézi fel nosztalgiával a hangjában a tarjáni sikert Somogyi Éva.
– Lesz-e folytatása a veszprémi győzelemnek? Mit vár 1978-tól? – Sokat várok ettől az évtől és remélem, hogy az első győzelmet több is követi. Nagy vágyam, hogy beléphessek az I. osztályúak táborába. A minősítéshez köztudott, 13 pontot kell megszerezni különböző versenyeken. Tavaly 11 pontot sikerült összegyűjtenem, nem sokkal maradtam el a teljesítéstől. Hogy elérjem a címet, ehhez az is kell, hogy a válogató versenyen „táblára” kerüljek. Nagyon szeretnék, ez a második álmom, tagja lenni a válogatott keretnek, ezért dolgozom. S végül juniorbajnokság ide vagy oda, jó lenne a vidéki felnőtt tőrdöntőbe bekerülni. Ennek mégis nagyobb rangja van, mint akár a junior győzelemnek – jegyzi meg tárgyilagosan a 19 éves vívónő.
Naponta két órát mindig a vívóteremben tölt. De nem ez a jellemző. Inkább az, hogy kétszer is edz naponta, mert a győzelmet nem adják ingyen. Bizony kevés idő marad olvasásra, mozira, discóra. Éva keményen dolgozik. Segédedzőire jár, és hamarosan kétéves színképelemző tanfolyamra is beiratkozik. Ez a munkájához kell. Céltudatosan, reálisan tervez, s az eredmény biztosan nem marad el.
