Szorgalmas látogatói a sportcsarnoknak ezekben a napokban a SKSE férfikosarasai. Heti négy alkalommal találkoznak a NB II-es kék-fehér csapat játékosai. Ahogy telnek a hetek, az erőnléti és technikai-taktikai munka mellett egyre több szó esik a bajnokságról. A rajt közeledik a NB II-ben, február 20-án pályára lépnek a Keleti csoport együttesei. Boronyai Tamás edzővel az elmúlt év tapasztalatairól beszélgettünk. Köztudott, nem volt kieső az 1976-os évben, s így nyugodtan kísérletezhettek a csapatok, kialakíthatták ütőképes együtteseiket az idei bajnokságra.
– Milyen tapasztalatokat hozott az elmúlt év a SKSE kosarasainak? – kérdeztük az edzőt. – Valóban jól jött, hogy tulajdonképpen tét nélküli volt a bajnokság. Számszerű helyezést nem is terveztünk. Egyetlen határozott célunk volt, ez pedig, folyamatosan javítani a csapat játékát, és olyan együttest kialakítani, amely képes tartósan a NB II középmezőnyéhez tartozni – kezdi a beszélgetést Boronyai Tamás.
Nos, ami az erőnlétet illeti, azzal, úgy gondoljuk, nem volt baj. Akik látták a SKSE mérkőzéseit, meggyőződhettek, hogy az együttes erőnléti állapota kielégítő, sőt egyes fiataloknál egészen jó. Nem is veszített találkozót a SKSE erőnléti hiányosságok miatt. Inkább a védekezéssel volt a baj. Ez változatlanul a csapat Achilles-sarka maradt erre az évre is.
– Az volt a célunk, hogy a védekezésben a már megkövesedett 2-1-2- zóna helyett, változatosabb elképzelést alkalmazzunk. Az emberfogást, vagy Juhász Béla magassági fölényét kihasználva a vegyes védekezést. Ha pedig mindenképpen zónáznunk kell, akkor két taktikai változat is szerepelt fegyvertárunkban. Sajnos, különböző okok miatt fokozatosan vissza kellett térnünk a 2-1-2-es zónához. Így aztán az a helyzet alakult ki, hogy a NB II-es szintet véleményem szerint meg nem ütő Hernád után mi kaptuk a legtöbb kosarat. Ami a támadójátékunkat illeti, erről nem mondhatok rosszat, hiszen mérkőzésenként 80 pont körül dobtak a fiúk, s ez megfelel egy jó középcsapat támadási eredményességének. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy dobószázalékunk erősen hullámzó volt – folytatja a SKSE edzője.
A tarjáni csapat az 1976-os évben 18 játékost szerepeltetett a NB II Keleti csoportjában. Juhász Béla, Lajgut Attila, Petrucsik Géza 25-25, Szabó Péter 24, Palla László 21, Balog István és Telek Tibor 20-20, Tóth Péter 14 alkalommal szerepelt az együttesben. Ők képezték az együttes gerincét, hiszen a többiek közül Pintér György 10, Pál Tibor 9, Swantner László 8 mérkőzésen játszott, a többiek pedig még kevesebbszer jutottak szóhoz, kisegítő emberek voltak. Ami az eredményességet illeti, Juhász Béla, a csapat „óriás bébije” áll az élen, aki összesen 592 pontot dobott! Egyenletes, jó teljesítmény jellemezte a játékát. Tavasszal majdnem elérte a 300 pontot, ősszel pedig alaposan túl is dobta ezt a határt. Csak dicsérni lehet a fiatalok fejlődését és eredményességét. Lajgut Attila 286, Petrucsik Géza 274, Szabó Péter pedig 216 ponttal következik a sorrendben. A csapat irányítója, Palla László tavaly is megdobta a magáét, hiszen 191 ponttal iratkozott fel a listára. Tóth Péter, aki ősszel állt a csapat rendelkezésére, jó teljesítményt nyújtott, s ennek bizonyítéka a 160 pont. A kosárarány 1989-2065, a mérkőzésátlag 76-79 volt. A 601 büntetőből 295-öt kihagytak a tarjáni fiúk, s ez majdnem 50 százalékos rontást jelent.
Érdekes a csapat összetétele, tulajdonképpen két generációról beszélhetünk, hiszen a 17 évesek még középiskolába járnak, a többiek ugyanakkor már a harminchoz közelednek. Ilyen esetben nem irigylésre méltó az edző dolga, hogy egy ütőképes együttest kovácsoljon össze. Régi gond kosárlabdában, lapunkban is többször felvetettük, hogy nincs olyan iskola, ahol kifejezetten kosárlabdával foglalkoznának, s a fiatalokra számíthatna az egyesület. Most, hogy kötelező úttörőcsapatot foglalkoztatni, az utánpótlás közvetlen kialakítására lehetőség nyílik, csak az iskolát és a személyt kell helyesen megválasztani. A próba, a kísérletezés éve után most újra tétmérkőzéseket játszanak a csapatok. Úgy is mondhatnánk, két év bizonyítványa kerül majd kiosztásra az év végén. A célkitűzésekről ezt mondja Boronyai Tamás:
– Változatlan a tervünk, felzárkózni a középmezőnyhöz, s ezt úgy tenni, hogy közben játékunk is folyamatosan fejlődjön. Szeretnénk az utánpótlásképzést is megvalósítani, ugyanakkor megerősíteni a szakosztályvezetést. Egyénekre lebontott edzésterv szerint kezdtük meg a felkészülést, folyik a munka egész évben csapatunknál.
