Fenyvesekkel borított havas táj. Nehezen lépkedünk a hegyoldalon. Kemény az idő. Lábunk alatt csikorog a hó. A fordulónál változik a kép. Faházak a ködben. A csendet mondatok törik meg. Ismerős szavakat hallunk. Tarjáni síelők! Őket kerestük Csehszlovákiában Látkyn, az 1110 méter magas Bykov-hegy aljában. Jókor érkeztünk. Edzésre készülődtek a fiúk és lányok Vadas István edző irányításával. A léceket már előkészítették, a kis csapat útra készen várta a jelt. Indultak. Libasorban, egymás után, fel a gerincre.
– Tizenhatan vagyunk, tíz napra jöttünk – fogad Sulyok János, a SKSE síszakosztályának vezetője. – A versenyévad a nyakunkon, kell a havas sítábor. Készülnek az ellenfelek is. A Vasas síelői a Csorba-tónál, a dózsások Zakopanéban, de külföldön van a Gyöngyös és a BKV Előre is. Minden jelentősebb versenyen ott leszünk és szeretnénk az idén is folytatni a korábbi évek jó hagyományait – mondja a szakosztályvezető.
Állunk két faház között. A házakat kis gyalogösvények kötik össze. Figyeljük a hegyre felkapaszkodó tarjániakat. – Kik vannak itt? – kérdezősködünk tovább. – Mindenki, aki számít. Vadas István vezeti az edzéseket. Vincze István mellett Papp Zoltán, aki IBV kerettag. Benkő János, aki újra „hóra szállt”, miután Hrabecz eltávozott a Honvédba. Azután a lányok, az ismert hármas: Balázs Erika, Martinkó Marietta és Zsidai Judit. Mögöttük a közvetlen utánpótlás: Fancsik Zsuzsa, Szlivka Zsuzsa és Oláh Andrea. A fiúk közül Bolla László, Ispán Zoltán, Budai László. Kékesi Erzsébet és Kadlót Zoltán az úttörő-olimpiára készül. Őket is kihoztuk, hadd edződjenek – mondja Sulyok János.
A fák már elrejtik szemünk elől a sícsapat tagjait. Kemény hideg van. Melegedni indulunk. Teát iszunk. Beszélgetünk. Az üdülőtelep gondnoka, Jan Sarkadi készséggel válaszol: – Itt vagyunk Rinyova és Kokava között a 1110 méter Bykov-hegy alatt. Látkyt a Losonc – Krivan – Hrinyova útvonalon lehet megközelíteni. Ez az üdülőtelep 1970-ben épült és két év múlva már gyerekek táboroztak ezen a szép helyen. Van tarjáni kapcsolatunk is, ugyanis a filakovoi Kovasmalt gyár dolgozói jó barátságban vannak a zománcgyáriakkal. Kölcsönösek az üdültetések. Télen, nyáron jönnek ide fiatalok, idősek, Szlovákiából, de még Prágából is. Gyönyörű a táj, meggyőződhetett róla. – Mikor esett le az első hó? – Pontosan megmondom – válaszol Jan Sarkadi és előveszi a naptárt, úgy mondja. – November 16-án. Meg is maradt, sőt 23-án még esett hozzá és aztán már 50 centis maradt a mai napig.
Kicsit szomorúan hallgatjuk, hogy az idén májusban még 10 centis hó volt Látkyn. Azt is tartják errefelé, hogy ha a Csorba-tónál leesik a hó, akkor egy óra múlva már itt is havazik. A terep, síelésre kitűnően alkalmas. Az itteniek kicsit büszkén mondják, hogy talán még jobb is, mint a Tátrában. Új vendég érkezik asztalunkhoz, Jozef Visnyei. Salgótarjáni emlékeket villantunk fel, kicsi a világ. Valamikor Tarjánban is dolgozott, aztán az ellátásról érdeklődünk. Mint kiderült, a legjobb helyen, mert Jozef Visnyeiben a gazdaságvezetőt tisztelhetjük. – Az étvággyal nincs baj! Mindent megesznek ezek a gyerekek. A tarjániaknak is nagyon jó az étvágyuk. Nyáron szintén így van. Ha látná, milyen egészségesek az úttörők. Magasan vagyunk, éles a levegő, jó az étvágy.
Elindulunk a síelők után. Sulyok János sítalppal a vállán elől megy. Vigyázni kell, nehogy térdig süllyedjünk a hóba. Csak kitaposott úton lehet járni. A „futópályán” a tarjániak köröznek. Gyorsan egymás után szántják a havat, előrehajolva. Fogynak a körök, újra és újra kezdik. Nincs megállás. Martinkó, Papp, Balázs, Fancsik, Benkő… Sorolhatnánk újra a névsort…
– Napi két edzésünk van. Reggel 9-től délig, azután délután 14.30-tól sötétedésig. Délelőtt futás, délután pedig sízés. Utóbbi főleg a fiatalok miatt, hogy meglegyen a lécbiztonságuk. Teljes a keretünk. Örülök, hogy Benkő visszatért, számíthatunk rá. Papp Zoli végigdolgozta a nyarat is. Nagy esélyese a futószámoknak. Teljes a biatloncsapatunk. Az idén is megverekszünk a legnagyobb ellenfelekkel, a fővárosiakkal. Balázséknak a Vasas lesz a nagy ellenfele. Ez már hagyomány. Dobogót várunk az ifi kettőtől is, – mondja Vadas István edző. Kijött a „futófolyosóból”, szerelvényt igazít, felnéz az égre, a felhőkre és sóhajtva mondja. – Csak otthon is legyen hó! De szép lenne, ha nem latyak fogadna. Ha folytatni tudnánk a felkészülést.
A köd lassan tisztul. Indulunk vissza a gerincről. Sulyok Jánossal arról ejtünk szót, milyen sokat segít a táborozás. Arról, hogy az országos hírnevet az új évadban is szeretné öregbíteni a SKSE sícsapata. Ezért vannak itt, ezért kaptak segítséget a sportkörtől, a várostól, a megyétől. Búcsúzunk Látky faházaitól. A fordulónál még egy pillantást vetünk a hóborította óriás felhőkre.
