Hétfőn már várta az osztály Katit. A hírt Benga Judit hozta. Kati I. osztályú sportoló, győzött Hódmezővásárhelyen! Gratuláltak az osztálytársak, aztán elkezdődött az óra. Ment minden a régi kerékvágásban. A tanítás végeztével Kati otthon töltött pár órát, tanult, segített édesanyjának, délután pedig rohanás az edzésre a Mártírok úti iskola tornatermébe. Bártfai Katalin, a Bolyai Gimnázium harmadik osztályos tanulója, hat évvel ezelőtt kezdett el vívni. Kitől kapott kedvet? Ki hozta el a vívókhoz? Ezekre a kérdésekre nehéz ma már válaszolni, egy azonban biztos, Kati ott maradt, megszerette a sportágat. Eleinte „kézről kézre vándorolt”, majd 1973-ban Vertich Tamás vette át Kati edzéseinek irányítását. Ma is ő a mestere a SKSE I. osztályú vívójának, aki szép bravúrt hajtott végre Hódmezővásárhelyen. De ne vágjunk a dolgok elébe.
Fejlődése egyenletes volt, s az eredmények nem maradtak el. Az aranyjelvényt 1973-ban szerezte meg, s még ugyanebben az évben a II. osztályú minősítést. Korosztályának megyei bajnoki címét soha nem adta ki a kezéből. Körzeti serdülőbajnokság 1974-ben. Tavaly negyedik, az idén pedig már harmadik, a junior tőrözők vidékbajnokságán. Az év nagy eredménye: Bártfai Katalin bejutott a junior tőrözők országos döntőjébe, ahol hetedik lett. Már akkor sejteni lehetett, hogy Katiban több van. Hogy csak egy kevés hiányzik a magasabb minősítéshez. Vertich Tamás bizakodott és nemcsak érezte, tudta, hogy az eredménynek „be kell jönni”. Hódmezővásárhelyen erős mezőnyben döntőt nyert női tőrben Bártfai Katalin, s ezzel megszerezte az I. osztályú minősítést!
– Nagyon nyugodtan vívtam, mert szó sem volt arról, hogy első legyek. Talán ez nyugtatott meg. Nem is gondoltam az I. osztályra, aztán egyszer csak ott voltam a győzelem küszöbén. A döntőig simán vettem a selejtezőt és a hatfős középdöntőből is biztosan jutottam a döntőbe. Talán akkor éreztem először, hogy nyerhetek, amikor három asszót is 1:4-ről fordítottam meg. A nyolcas döntőben két asszóm volt csak hátra, amikor már nagyon izgultam, mert ha nyerek, sikerül a magasabb minősítés. Egyetlen vereséget szenvedtem a második helyezett MTK-VM-es Tokartól. Azért is örülök a győzelemnek, mert tőlem idősebb, rutinosabb versenyzők között sikerült nyernem. Nagyon boldog voltam, amikor kihirdették az eredményt. Sok szép tiszteletdíjat kaptam már, mégis az a plakett, amit Hódmezővásárhelyről hoztam haza, a legkedvesebb számomra, bármilyen eredmények következnek is – mondja az újdonsült I. osztályú vívónő.
A mezőny legfiatalabb résztvevője Kati volt. Minek köszönheti ezt a szép sikert? Egyszerű a válasz. Talán legjobban edzője fogalmazta meg: – Szorgalmasan végrehajtja és verseny közben is, figyel az utasításokra. Tudja, hogy mit akar!
Igen. Tudta akkor is, amikor három éven át keményen dolgozott, szenvedett a száraz edzéseken, amikor a tempókat, a lábmunkát gyakorolták. Amikor a sportág „belépőjegyét” váltják meg a versenyzők. A szorgalmas, kitartó munka meghozta gyümölcsét. Most már Oláh Krisztina mellett Bártfai Katalin is I. osztályú versenyző. Nevét jegyzik már a legjobbak között. Most már rangos versenyek következnek és a címet évről évre, erősíteni kell. – Célunk, hogy Kati bekerüljön a junior válogatott keretbe! Ha nem is jut el a világbajnokságra, ott lehet a magyar csapat tagjaként néhány külföldi versenyen. Ezzel nem mondtam nagydolgot. Adottságait ismerve a célkitűzés reális – vélekedett edzője, Vertich Tamás.
Nincs megállás. A cím kötelez, hiszen Bártfai Kati bekerült azon sportolók táborába, akikből kevés van Nógrádban. Az első osztályú minősítésért évről évre meg kell küzdeni. A szorgalommal nincs is baj, sem a páston, sem az iskolában. Bártfai Katinak a magyar a kedvenc tárgya, egyetemre szeretne jelentkezni. A heti tíz órás edzésmunka és a versenyek mellett, jut idő szórakozásra, kikapcsolódásra is. Persze, mindehhez pontos időbeosztás kell. Hogyan is mondta edzője? „Adottságait ismerve a célkitűzés reális.” Mi tegyük hozzá és még csak május 31.-én lesz tizenhét éves.
