Holnap megindulnak a sakkórák. Megkezdődik a küzdelem a NB-s csapatbajnokság három csoportjában. A SKSE sakkozói egyedülálló sorozattal büszkélkedhetnek, hiszen 17. éves szereplésüket kezdik vasárnap Budapesten a NB II-es Maróczy CSB Keleti csoportjában. Kevés megye dicsekedhet azzal, hogy van olyan sakkcsapata, amely tagjai 16 éven át a legjobbakkal állják a sarat és az országos bajnokság indulásától megszakítás nélkül, a legjobbak között küzdenek. Munkásváros. Salgótarján sakkcsapatáról van szó, a SKSE-ről, amely Nógrád legjobb sakkozóit tömöríti. A Kohász-versenyzőket ismerik az egész országban! Számos barátság szövődött a 16 év alatt Nyíregyházától Szegedig, Miskolctól Budapestig. A csapatban megtaláljuk a mérnököt, a vasöntőt, a nyugdíjast és a diákot, de játszanak rendőrök, újságírók, tagja a csapatnak Volán-dolgozó, geodéta, laboráns és orvos! Mindenki ebben az együttesben játszik, aki felismerte, hogy a minőséget kell szolgálnia, hogy nem klubérdekről van szó, hanem egy város, egy megye sakkhagyományainak ápolásáról, országos szinten!
Tavaly, a Keleti csoport 14-es mezőnyében a SKSE sakkozói 85,5 ponttal a 10. helyen végeztek. Újra az őszi jó hajrával sikerült biztosítani a folyamatosságot, hiszen amíg tavasszal 51 pontot (8 mérkőzésen), addig ősszel öt találkozón 34,5 pontot szereztek, a Kohász-sakkozók, s ezzel biztosították a bennmaradást. Három szép győzelem – Statisztika 8:6, Ganz-MÁVAG 8,5:5,5 és Szolnok 7,5:6,5 -, mellett döntetlenül mérkőztek (7:7) a tarjániak az Utasellátó, a DVTK és a Miskolci Spartacus csapatával! Minimális 8:6-os vereséget szenvedtek a 2. helyezett MÉM-től, az élcsoportban végzett Miskolci Vimeluxtól, s a Szentestől. Dicséretes az is, hogy a NB I-be felkerült Debreceni EAC mindössze egy pont különbséggel, 7,5:6,5 arányban tudta legyőzni a SKSE-t, ugyanígy a Ságvári csapata. Nem végezhetett volna előbb az együttes? A lehetőség adva volt. Ám a baj ott történt, hogy a rajtnál két súlyos vereséget szedett be a csapat. A Szegedtől 9,5:4,5, a Bp. Postástól 9:5-re kapott ki és régi igazság, hogy két ilyen arányú vereség után fordulókon át lehet és kell küzdeni, hogy behozza a lemaradást a csapat.
Figyelmet érdemel az is, hogy bár nincs mesterjátékosa a SKSE-nek, az 1-4. táblán, az úgynevezett olimpiai táblákon olyan együtteseket fektetett kétvállra a SKSE, mint a három mesterrel felálló Statisztika (3:1), a kitűnő erőket felvonultató Utasellátó (2,4:1,5), a rutinos Szeged (3:1), vagy a Ságvári, a Szolnok és Ganz-MÁVAG (2,5:1,5). De nem adta meg magát az élen a SKSE a Debrecennek, a Vimeluxnak és a DVTK-nak sem (az eredmény 2:2 volt). Ha az egyéni teljesítményeket nézzük, örvendetes, hogy több jó teljesítmény akad a csapatban, ami többet ér, mintha egy-két kiugró eredmény született volna. A csapat legjobb pontszerzői 1975-ben a fiatalok voltak. A csapat ifjúsági játékosa Sulyok Sándor, az egyre inkább beilleszkedő Kánya Zoltán, és a szakosztályvezető tisztséget ellátó Tóth Pál, egyaránt 7,5-7,5 pontot szerzett, s a csapat legjobbjának bizonyult. Mögöttük a rutinos „alapító tag” Simkó Jenő következik 7 ponttal. A derékhad folytatja a sort, Tóth László, a csapat egyik legjobbja, Gál Gábor, aki szívósságáról közismert 6,5-6,5 ponttal. S aztán jönnek a 6 pontosok, az örök-ifjú Balázs József, a megyei sakkélet nesztora, az 1960 óta egyetlen mérkőzéséről sem hiányzó Klepej József!
Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a legnagyobb elismerés hangján azokról az idősebb játékosokról, akik évről évre kitartanak az együttes mellett, és ha kell, szívesen beugranak, segítenek a csapatnak, nem is akárhogyan. Váradi Oszkár, Pethő Gáspár és Czakó Béla nélkül nem teljes a sorrend. Ugyanígy említenünk kell Frink Ferencet, Szarvas Sándort, Kassai Sándort, Szabó Lászlót, Balla Ferencet és Tóth Józsefet. Mind a 19 játékost, akik végig küzdötték a tavalyi évet a NB II Keleti csoportjában. Akik feláldozták vasárnapjaikat, és hat órákat ültek a tábla mellett, mert ennyi a kötelező gondolkodási idő.
Nehéz év elé néz a SKSE sakkcsapata, mert az 1976-os bajnokságban, a Keleti csoportban soha még olyan erős mezőny nem jött össze, mint az idén. Öt együttes már megjárta a NB I-et és 10 csapat szerzett tavaly több pontot, mint a SKSE. Nagyon kell tehát küzdeni, hogy megmaradjon a szép hagyomány. Az ellenfelek mellett a tarjáni gárdának meg kell küzdenie azokkal is, akik szűklátókörűen nem ismerték fel, hogy a minőségi sakkozást kell szolgálni, nem tudják félretenni az egyéni érdekeket. Azokról a sanda „kibicekről” van szó, akiknek a hagyomány, a NB II semmit nem jelent. A SKSE sakkszakosztálya erre az esztendőre megerősödött. A sportkör vezetősége minden lehetőséget megad a jó szerepléshez, olyannyira, hogy a tartalékgárda a megyei I. osztályú CSB-n indulhat. A fiatalokkal rendszeresen lehet foglalkozni. Ha megmarad a lelkesedés, folytatódik az önképzés, a SKSE sakkozói élnek a versenylehetőségekkel és lankadatlan marad a küzdőszellemük, akkor ez az év sem jelenthet gondot a nagy múltú szakosztálynak.
