Voltak emberek, akik a téli hónapok során szorongó vágyakozással hallgatták a rádiót, televíziót, mikor jelez már havazást a meteorológia. Számukra a csillogó hó lobbantotta volna fel az öröm lángját. A tél azonban ezúttal is mostoha volt a síelőkhöz, mert róluk van szó. A hó hiány miatt a Salgótarjáni KSE-nél csehszlovákiai edzőtáborozással igyekeztek enyhíteni a síelők felkészülési gondjain. Ha arra lehetőség adódott, elindultak hazai versenyeken is a Kohász-sportolók. Igaz, a rossz pályákon nagy eredmények nem születhettek. Az idei tél mégsem múlt el nyomtalanul. A lányok közül Balázs Erika és Martinkó Marietta, a fiúk közül Papp Zoltán és Szabó Gábor versenyzésével kiérdemelte, hogy Lengyelországban az IBV-n képviselhette a magyar színeket. A téli sportok idénye befejeződött, de erre a versenyre szívesen emlékeznek vissza a SKSE sífutó lányai.
– A lengyelországi szereplést megelőzően Kékesen válogató versenyen vettünk részt – mondja Balázs Erika. – 7,5 kilométeres távon Marietta első és harmadik lettem. Így kijuthattunk Zakopánéba. – Magunkban reménykedtünk, hogy részt vehetünk az IBV-n, de tartottunk az ellenfelektől. A válogató verseny első négy helyezettje utazhatott. Nagyon boldogok voltunk, hogy nekünk sikerült – fűzi hozzá Martinkó Marietta. Erika így emlékezik az oda útról: – Poprádig vonattal, onnan autóbusszal utaztunk Zakopánéba. Gyönyörű tájakon át vezetett az utunk, s amikor megérkeztünk, felsóhajtottunk: – Végre hótakarót látunk!
A magyar csapat húsz fővel, Beták Imre a Vasas, és Komlóhegyi János, az Előre edzőjének vezetésével érkezett meg Lengyelországba. Egyéniben öt kilométeren Martinkó Marietta 25., Balázs Erika 27. lett. A hét kilométeres távon ugyanilyen helyezést értek el. Váltóban a hetedik helyezést szerezték meg a magyar lányok. A fiúk is hasonlóan szerepeltek.
Balázs Erika így vélekedik az elért eredményről: – Mindent megtettünk a magyar színekért. A szovjet, lengyel, francia, osztrák – és még sorolhatnám -, versenyzőkkel szemben nem sok esélyünk volt. A magyarok közül mi szerepeltünk a legjobban, de nagy kár, hogy váltóban nem tudtuk megszerezni legalább a 6. helyet. Akkor ugyanis Olaszországban az EB-n is indulhattunk volna. Bulgária megelőzött bennünket.
– A felkészülésünk hó hiányában bármennyire is igyekeztünk, nem lehetett teljes értékű – mondja Marietta. – A lengyelországi verseny után azonban nagyon megfogadtuk, hogy ezek után még többet fogunk dolgozni. Mindenesetre ez a vendégszereplés nagyon sok tapasztalatot hozott számunkra, amelyeket később hasznosíthatunk. Most utólag jó visszagondolni a márciusban, Lengyelországban eltöltött napokra. Nagyszerű helyen szállásoltak el bennünket. Élményt jelentett a városnézés is. És mindenek előtt az, hogy Magyarországot képviselhettük az IBV-n.
A lengyel sísportról Erika beszél nagy elismeréssel: – Rendkívül népszerű ez a téli sport a lengyeleknél. Igaz, az ország természeti adottságai is kiválóak, de az is igaz, hogy a gyerekek jóformán alig tudnak járni, de már síelni tanulnak. Kiváló lesiklópályáik, ugrósáncaik vannak. Lengyelországban nem kelt feltűnést, ha valaki síléccel közlekedik. Ezt a téli sportot szinte mindenki űzi.
A további programról Marietta a következőket mondja: – A versenyidényt követően két hónap pihenő következik. Bár, ez alatt sem tétlenkedünk, hiszen iskolánk sportjában – a Madách Gimnázium tanulói vagyunk -, aktívan részt veszünk. Azután hamarosan ismét megkezdődnek az edzések, készülni kell az elkövetkezendő feladatokra. Bármilyen legyen is a következő tél, minket a sportszeretet továbbra is arra ösztönöz, hogy hűek maradjunk a sísporthoz.
