Sok veszélyt rejt az a szemlélet, amikor valaki a tradíciókra hivatkozik és közben, karba tett kézzel figyeli az eseményeket, nem vesz tudomást arról, mi történik körülötte a világban. Ugyanilyen veszélyes és mellékvágányra viszi az embert, ha csalhatatlannak érzi magát, nem fogadja el mások tanácsát, mint a strucc, a homokba dugja a fejét, és azt gondolja, jól csinálom én, majd megleszünk valahogy…
Kevesen tudják Nógrád sportbarátai közül, hogy megyénk nagy múltú egyesülete, az 1901-ben alakult SKSE tavaly az országos egyesületi rangsorban a 135-142. helyet foglalta el és összesen 9 pontot gyűjtött össze olimpiai sportágakban. A Kohász olyan együttesekkel volt együtt, mint az Ajkai Alumínium, a Kalocsai VTSK, az ELZETT és, félreértés ne essék, a Pásztói KSE. Igen, a pásztói birkózók is annyi pontot szereztek egyesületüknek, mint a tarjáni atléták, vívók és birkózók együttvéve. Még szomorúbb a kép, ha megnézzük, hogy olyan egyesületek is megelőzik a tarjáni klubot, mint a Tiszafüredi Gimnázium, az Óbudai Tsz SK, a Kabai MEDOSZ, vagy említsük meg a Szobi Gimnázium és a Petőfibányai Bányász csapatát. Ha a papírformát nézzük, össze sem lenne szabad hasonlítani ezeket az egyesületeket a SKSE-vel, legalább is, ami az anyagi ellátottságot, a báziskérdést illeti. Mégis ez a helyzet! Sőt, halvány jele sincs annak, hogy előbbre lépne a SKSE, hogy kritikusan elemezné a helyzetet, leszűrné a tanulságokat és kilépne a jelenlegi állóvízből.
Aki egy kicsit bejáratos a SKSE-nél, jól tudja, baj van az egyesületnél. Nem fejlődik, sőt visszafejlődik a kapcsolata a sportkörnek az irányító szervekkel, a város egyesületeivel. Egyszerűen nem fogadnak el semmiféle tanácsot a Kohásznál! Úgy is mondhatnánk, a gyárkapun kívülre nem, hogy nem látnak, de nem is akarnak látni az egyesületnél. Vezetési hibák miatt leállt az élet, vegetálnak a szakosztályok, tartalmi munkáról nem beszélhetünk. Ha nincs egyesületi vezetés, beszélhetünk-e szakosztályi munkáról? Egyértelmű a válasz, nem! Beszélhetünk-e nevelőmunkáról? Nem! A szakosztályok „önálló” életet élnek, senki sem ellenőrzi a munkát az elnökség részéről. A gondok nagyon is régiek. Az atlétáknál változatlanul nem tudnak előbbre lépni, a színfalak mögött folyik a torzsalkodás. (És ezen, ha valaki távol marad a versenytől, egy kilátásba helyezett fegyelmivel sem lehet segíteni.) A birkózóktól éppen most készül távozni az egyik edző. A vívóknál úgy, ahogy megy az élet, de az elnökségnek vajmi kevés beleszólása van, hogy mit, miért tesznek. A síelőknél is hamarosan „kenyértörésre” kerül sor. Nyugtalanító hírek ezek, s ha hozzá vesszük, hogy évek óta hajszál menti meg a NB II-es kosarasokat és sakkozókat a kieséstől, akkor képet alkothatunk az egyesületnél folyó tartalmi munkáról. Pedig nem igaz, hogy nem akarnak segíteni a SKSE-nek, csak hát az egyesületnél a „ne bánts köreimet” mondás járja, kötik az ebet a karóhoz, nem és nem engednek utat a segítő szándéknak, a jó szónak.
Külön fejezetet érdemelne az anyagi ellátottság. Egyetlen egyesület sincs úgy „elengedve” anyagilag Nógrádban, mint a SKSE. Kihasználják-e a kedvező pénzügyi lehetőséget? Ahelyett, hogy pezsgő sportmunka folyna a szakosztályokban, lassul az élet, nincs semmiféle kezdeményezés, amely előbbre vinné az egyesület szekerét. Igazán nem lehet panasz a létesítmény ellátottságra sem. Épül az új edzőpálya is, azaz csak épülne, ha felhasználnák azt, a több mint egymillió forintot, amelyet az egyesületnek átutaltak. De még a pénz sem kell! Lehet ennél többet mondani? Vagy ki ne mérgelődne az elektromos eredményjelző-tábla miatt? Ott feketéllik elárvultan a klubház fölött. A pénzt már régen átutalták a javítására. Javítják? Ugyan kérem, veri az eső, lassan szétmarja a rozsda.
Egy év és aztán 1976-ban jubileumot ünnepel a SKSE. Az egyesület alapításának 75 éves évfordulóját. Ritka dátum, jelentős jubileum. Illenék a rangnak megfelelően ünnepelni, ott, ahol ma a nyolc szakosztályban 750-en sportolnak, és ahol 27 edző irányítja a munkát. Egy ilyen nagy múltú egyesülettől, nem elsősorban a közelgő jubileum miatt, joggal várnak többet a sportbarátok. Érezni kellene, hogy többet kell tenni az asztalra, mint a többieknek, mert a SKSE-re figyelnek, éppen múltja, patinája miatt, ismerik az egyesületet, nem csak a megyében, de a megye határain túl is. Minél előbb fel kellene ébredni a mesebeli álomból, hogy az egyesület újra betölthesse vezető szerepét Nógrád minőségi sportjában. Ha nem megy magától az ébredés, márpedig nem megy, elő kell segíteni mesterséges eszközökkel. Hogy hogyan? Jól tudják ezt a Kohásznál is.
