Név: Bártfai Katalin. Születési helye, ideje: Salgótarján, 1959. május 31. Magassága: 163 centiméter. Súlya: 49 kilogramm. Foglalkozása: Bolyai Gimnázium 11. osztályos tanulója. Edzője: Vertich Tamás. Klubja: SKSE SI. Megesik, hogy sok versenyző hosszú sportpályafutása alatt hiába vágyik a csúcsra. Elbukik, mert nem volt elég kitartása, nem volt igazán bátor a szíve, erős a keze, gyors a lába. Valamit nem tudott teljesíteni, amit a nagy eredmény eléréséhez tudni kell.
– Egy fiatal sportoló, aki már megízlelte a siker néhány cseppjét, vajon hogyan vélekedik erről? Rövid csend. Szavakat keres, töprengő arckifejezése szép gondolatokról árulkodik, amik lassan testet öltenek. – Egy versenyzői pályafutás meghatározója – mondja Bártfai Katalin -, a végtelen sportszeretet, a saját sportág iránti mély ragaszkodás. Képesség? Akarat? Mindkettő nélkülözhetetlen, de az utóbbira minden pillanatban szükség van.
Szavait hallva, el kell hinni, hogy számára is ezek a gondolatok adtak és adnak erőt a célok kiteljesedéséhez. – Sokan azt tartják, hogy a vívás egész értékű harcosokat, a hétköznapokon, a páston egyaránt teljes odaadással küzdeni tudó sportolókat takar. Mennyiben áll ez fenn Bártfai Katalin esetében? A válasz gyors és határozott. – Nemcsak a vívás, de minden sportág ilyen embereket kíván. Munka, tanulás és sport jól megfér együtt, ha megfelelő párhuzamot vonunk közöttük. Nálam a tanulással nincs különösebb probléma. Ha sokszor fáradtan is, de a tananyag elsajátítására kellő időt fordítok.
Az évek múlásával érzi ő is igazán, hogy az akarati tulajdonság milyen döntő tényező. Amikor az ember legyőzi a gyenge pillanatokat, úrrá lesz a megingásokon, s teljeset nyújt munkában, sportban, már győztes ügyet szolgál. Bártfai Katalin kezdetben tornászott. Egyszer elment a vívók edzésére. Megtetszett neki ez a sport. Az alapok elsajátítása, a sok gyakorlás után igazi örömöt jelentett, amikor végre másfél év után tőrt vehetett a kezébe. Egy évvel ezelőtt érte el az aranyjelvényes szintet. Ózdon a II. osztályú versenyen döntőbe jutott. Kilencedik helyezésével érdemelte ki a megtisztelő címet. Tavaly, a sportiskolák országos versenyén hatodik lett. Véleménye szerint a csapatversenyeken lehet a vívást kellően megszeretni. Ott igazán hajtani kell az eredményekért.
– A versenyek mindig hoznak tanulságot. Az edzéseken közösen, de magamban is mérlegelem, mit kell még gyakorolni, tanulni, hogyan lehet még biztosabban, célratörőbben vívni. Ez sokat segít a további munkában. Szeretnék gyorsaságban javulni, gazdagítani a technikai tárházat. Az alapokra építkezve csak ez lehet az előrelépés útja.
Ezek egy fiatal kislány komoly sportbeli célkitűzései. A példaképeit – Rejtő és Bóbis Ildikó -, követve az életre készülő elképzelései is valóra válhatnak. Jogász szeretne lenni. A munkában, a sportban állhatatossággal elérhetők a sikerek. A győzelemnél nincs csodálatosabb dolog. De a pillanatnyi eredmények mindig folytatásra köteleznek. Ezt Bártfai Katalinnak sem szabad elfelejteni.
