A SKSE birkózói valamikor „fehér ördögökként” voltak ismertek az országban. Néhány évvel korábban azonban hanyatlásnak indult a szakosztály. Az idősebb versenyzők közül többen megváltak az egyesülettől, mások abbahagyták. Fiatal edző, Előd József vette át a szakosztály szakmai irányítását. Az elmúlt évben hosszabb távollét után hazaérkezett Salgótarjánba Barna Péter, a SKSE egykori jó hírű versenyzője. Azóta ő tölti be a másodedzői tisztet. Az úttörő és serdülő versenyzők nevelését irányítja. Tőle kérdezzük:
– Hogyan ítéli meg a SKSE birkózóinak jelenlegi helyzetét, túljutottak-e már a holtponton? – Sok más sportágtól eltérően a birkózás jóval hosszabb előképzési időt igényel – kezdte a másodedző. – Nem mindegy, hogy a 10-14 éves gyerekeket hogyan vezetjük be a sportág szépségeibe. A sokoldalú képzést folyamatosan, módszeresen kell plántálni a gyerekekbe. Amikor átvettem a fiatalok irányítását, alig voltak néhányan. Most egy-egy edzésen 20-25-en is összejönnek. Kijelenthetem, sikerült túljutnunk a holtponton! További feladatunk, hogy stabilizáljuk a jelenlegi helyzetet. – Az ifjú generáció tagjai közül kik a legtehetségesebbek? – Megvallom vártam ezt a kérdést. Bár könnyű helyzetben vagyok, mert az úttörő és serdülő birkózók az elmúlt másfél év alatt fejlődtek annyit, hogy közülük néhányat már ki lehet emelni. A legtehetségesebbek közé tartozik Győri József, aki Ságújfaluból utazik be hetente kétszer. Turcsányi László, Galamb Gábor, Kiss Géza és Ötvös Loránd is nagy jövő előtt áll. Persze csak akkor, ha a szorgalom, lelkesedés továbbra is megmarad bennük.
– Véleménye szerint biztosítottak-e a szakosztály munkájához a feltételek? – Erre nem lehet egyértelműen válaszolni. Ugyanis heti két edzésre van lehetőségünk. Két szőnyeggel is rendelkezünk. A költségvetés azonban már nem elégíti ki az igényeinket. De, talán ami a legfontosabb, ha azt akarjuk, hogy Salgótarjánban ismét tömegessé és minőségileg is elfogadhatóvá tegyük a birkózást, akkor ahhoz elengedhetetlenül szükséges a heti három edzés! Ezt a sportágat enélkül nem lehet magasabb szintre emelni. Pedig a felsőbb szervek ezt állították feladatul. Nem véletlenül, mert a birkózás olimpiai sportág. Az említetteken kívül megjegyezném még azt is, hogy a két edzőn kívül nincs segítségünk. Szakosztályvezető és intéző nélkül tevékenykedünk. (!?) A SKSE elnöksége tagjai közül pedig egyedül Dombi Zoltánt ismerjük. Ő az, aki igyekszik erejéhez mérten segíteni munkánkat.
– Hogyan ítéli meg az iskolai testnevelő tanárok birkózással kapcsolatos felfogását? – Erről nem a legjobb a véleményem. Ezt az is bizonyítja, hogy a szakosztályunkban birkózó fiúk jelentős része vidékről jár be. Rákóczi-telepről, Salgóbányáról, mint már említettem Ságújfaluból, és a peremkerületből, Zagyvapálfalváról. A városból elsősorban a Csizmadia, valamint a Malinovszkij úti általános iskola tanulói hódolnak a birkózásnak. A közeli napokban ismét felkeressük majd a város általános iskoláit, és az igazgatóktól, testnevelő tanároktól kérünk segítséget. Szeretnénk, ha mind több fiatalt irányítanának szakosztályunkhoz. Például a Csizmadia úton érződik, hogy olyan testnevelő tanár tevékenykedik, mint Vertich Tamás, aki még ma is aktív sportoló. Tőle hathatós támogatást kapunk.
– Az érdeklődő gyerekek hol és mikor látogathatják edzéseiket? – Szakosztályunk a Malinovszkij úti általános iskola tornatermében rendezi edzéseit minden kedden és csütörtökön este 6 órától 8 óráig. Ebben az időszakban várjuk tíz évtől kezdődően azokat a fiatalokat, akik erős emberekké akarnak válni – mondja Barna Péter.
Ennyit az edző nyilatkozatából. A lelkes szakember tudása legjavát nyújtja azért, hogy Salgótarjánban a kötöttfogású birkózás ismét gyökeret verjen. Persze, fáradozásának csak akkor lesz eredménye, ha minden érintett szerv segítséget nyújt ennek a régi hagyományokkal rendelkező olimpiai sportágnak a fejlesztéséhez.
