A SKSE vívónője, Oláh Krisztina a napokban érkezik haza a Balaton-bajnokságról. A legjobb magyar versenyzők mellett nyolc ország vívói lépnek itt pástra. A népszerű tarjáni vívónővel beszélgettünk.
– Mikor határozta el, hogy vívni fog? – Már kislány koromban szerettem a vívást. Tizenhárom éves voltam, az osztályunkban két vívó is volt. Akkor rendezett a SKSE egy toborzót, jelentkeztem, és sikerült. – Hogyan lett I. osztályú versenyző? – 1968-ban indultam egy I. osztályú minősítő versenyen. Nagyon kijött a lépés, bekerültem a döntőbe, és ez már az I. osztályú szintet jelentette. A mostani nagyok közül összekerültem Maros Magdival, a BVSC versenyzőjével, én nyertem – mondja Krisztina. – Melyik volt a legeredményesebb versenye? – Az 1972-es magyar bajnokság. Száznegyven versenyző közül jutottam a döntőig, nagy élmény volt a magyar élgárda legjobbjaival küzdeni. A 8. hely mellett ehhez a versenyhez kötődik egy másik élmény. Rejtő Ildikóval vívtam, minden célom az volt, hogy legalább egy tust bevigyek. Fél perc alatt kikaptam 4:0-ra. Azóta már győztem Bóbis, Tordai ellen, de az örök „mumust”, Rejtőt nem bírtam megverni.
– Úgy tudom, fiatalokkal is foglalkozik. – Igen. Elvégeztem a segédedzői tanfolyamot, jövőre beiratkozom a TF edzőtanfolyamára, utána pedig szeretnék szakedzői képesítést szerezni. Indulunk egy III. osztályú versenyen 5 fős csapattal, ebből egy fő tartalék. Ezek között már olyanok is vannak, akikkel én foglalkoztam. Szeretnénk eredményesen szerepelni, ez az 1-3. hely valamelyikét jelentené. – Meddig akar versenyszerűen sportolni? – Kitűztem magam elé egy célt, a válogatott kerettagságot. Ha sikerül elérnem, akkor folytatom, ha nem abbahagyom. – Hogyan lehet válogatott egy vívó? – Két út van. A rövidebb: vidékbajnokságot nyerni, már kész is a kerettagság. A hosszabb: egy év alatt két válogatón döntőbe kerülni, egyen kisdöntősnek lenni, és egyen még ki is eshet az ember. Ez már 90 százalékos kerettagság. – Sikerül ezt teljesítenie? – Nem szoktam jósolgatni, de ezt nagyon akarom. Majd meglátjuk sikerül-e – mondja mosolyogva Oláh Krisztina.
