A SKSE vívószakosztályánál Füreder Gábor és Buchinger György edzők irányításával, megalapozott munka folyik. Ennek tulajdonítható be, hogy az év első felében négy versenyző is elérte az I. osztályú minősítést. A négy vívó közül az egyik Oláh Krisztina. Hogyan is vall önmagáról a népszerű vívónő?
– A vívással még a SBTC-nél ismerkedtem meg. Később, amikor egyesült a SBTC vívószakosztálya a SKSE-vel, akkor sem mondtam búcsút ennek a sportágnak. A tanulás mellett jó nehéz volt ugyan, de véleményem szerint minden embernek szükséges a mozgás, a sport. Számomra a vívás egyúttal megnyugvást, kikapcsolódást jelent. A tőrvívással 1964-ben ismerkedtem meg. 1968-ban még ifjúsági voltam, de sikerült a legjobbak közé kerülnöm. Ekkor szereztem meg az I. osztályú minősítést. Egy évvel később nehéz évem volt, mert érettségiztem Salgótarjánban, a gépipari technikumban. A sikeres vizsgák után fellélegezhettem, és újra nagy erővel folytattam a vívást.
– Az érettségi után a Salgótarjáni ZIM-hez vettek fel a MEO-hoz dolgozni. Később kerültem át a Salgótarjáni Kohászati Üzemekhez. A munka mellett heti négy-öt alkalommal veszek részt edzésen. A sok fáradozásnak beérett a gyümölcse és ez év május 2.-án a Sárospatakon megrendezett első osztályú minősítő versenyen megszereztem, illetve megerősítettem I. osztályú minősítésemet.
Ennyit az önvallomásból. Oláh Krisztina különben a sporton kívül az olvasásnak, a tollaslabdának is hódol. Nagyon szereti a komolyzenét, de nem veti meg a könnyűzenét sem. A sokoldalúan képzett, 20 éves, I. osztályú vívónő elmondotta többek között, hogy a jövőben edzői vizsgát szeretne majd tenni, mert minden vágya, hogy ez a sportág is egyre tömegesebbé váljon. A labdarúgás mellett jó lenne, ha a vívásnak is több hódolója, szurkolója lenne. És a férjhez menés? Erről egyelőre hallani sem akar. Van még idő – mondotta. Úgy véli, hogy egyelőre első a pást, a jó eredmények.
