Az idén először adják ki a SKSE évkönyvet. A február végén 800 példányban megjelenő évkönyvet Demény László szerkesztette. Az 1600 egyesületi tagot számláló sportkör szakosztályainak elmúlt évi eredményeit elemzik, meghatározzák benne az idei tennivalókat. Az évkönyvben szerepel a sportkör eddig nem publikált rövid története is. A megalakulástól napjainkig kíséri figyelemmel az egyesület életét. Az alábbiakban a sportkör történetéből ismertetünk részleteket.
„1896 júliusában az acélgyári kaszinó keretében működő vívó és sportklubból alakult meg a „Football” társaság, amely 38 sportolóból és 50 pártoló tagból állt. Az Országos Tornaszövetség tagjaként Salgótarjáni Labdarúgó egyesület név alatt működött Wabrosch Béla főmérnök elnökletével. Az elnök huzamosabb időt töltött Angliában, s ott ismerkedett meg a labdarúgással. Hazatérése után aktív szerepet vállalt az akkor még kevésbé népszerű sportág elterjesztésében. A századforduló elején 1901. április 23.-án alakította meg a mai SKSE elődjét, a SSE-t. Az egy szakosztályból álló egyesület első labdarúgó mérkőzését a Besztercebányai Football Club ellen játszotta és 4:0 arányban győzött. A fejlődés lassú ütemű volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség felhívására 1921-ben vettek először részt hivatalos bajnoki mérkőzésen a Mátravidéki csoportban. Hosszú ideig kellett várni, míg a csapat 1938-ban bekerült a NB I-be. Sokat tapsoltak a szurkolók Schott Vilmos, Szemző Gyula, Csala Andor, Vics Antal, Rigó Ferenc, Márkus József, Novoszeleczky Elemér, Paskó János, Viroszták Lajos pompás teljesítményei láttán.
Az 1930-as évek elején sorra alakultak a szakosztályok. Egymás után léptek porondra a sportlövészek, az asztaliteniszezők, a tornászok, a hosszútávfutók, az ökölvívók, a birkózók, a síelők és a kosárlabdázók. A felszabadulás után gyökeres fordulat állt be az egyesület történetében. Megépítették mintegy hétmillió forintból a SKSE stadionját, így a 12 szakosztály, kedvezőbb körülmények között készülhetett a versenyekre. A SSE, a Salgótarjáni Vasas és a SKSE név időközben közismertté vált az egész országban. Hazánk negyven kiemelt egyesülete közé tartozik ma a Salgótarjáni Kohász. Sok kiváló versenyzőt adott a felszabadulás után a magyar sportnak. Szojka, Kleibán, Oláh Géza, Bodon, Bártfai, a Szabó testvérek, Feledi, Bolyki, Botár, Mojzes, Tompa, Kára I., Kára II., Sólyom, Balogh J., Tóth Gy., Simonyi, Járja, Décsey és Buchinger neve még ma is ismerősen cseng. Többször magukra öltötték a címeres mezt, olimpiai, világ és Európa bajnokságon öregbítették a magyar sport hírnevét. Méltó követők az országos magasugró bajnok Csábi Imréné, a válogatott kerettag sífutó Benkő János, Galba Árpád tőrvívó, Csuka Gábor kosárlabdázó, Kaffka Károly országos serdülő magasugró bajnok, Auth András tekéző és a többiek.”
