Egy sportoló története, amely „beugrással” kezdődött. Girtl József, a SKSE atléta sífutója olyan két sportágban képezi magát fiatal kora óta, amely a legtöbb kitartást és állóképességet követeli művelőjétől. S mindkettőben igen szép eredményeket ért már el a 23 éves sportember. A síeléssel kezdte Jóska. Gyerek volt még, 15 éves akkor, de ment a „nagyok” nyomában mindenütt. Az utóbbi évek már meghozták a sikereket is. Különösen 1963. A vidéki sífutók bajnoka lett, csak egy pesti versenyző tudta megelőzni az országos viadalon. Az atlétikát kiegészítő sportágnak tartotta, mégis megszerette. Történt egyszer, hogy a SKSE III. osztályú versenyre készült, Gyöngyösre. De hiányzott a gyalogló, mert Farkas Jenőnek Debrecenben volt II. osztályú versenye. Jóska vállalta a „beugrást”, s a keddi és csütörtöki edzésen 4-4 ezer métert gyalogolt. A vasárnapi versenyen – óriási meglepetésre – győzött. Másnap tudta meg, hogy 17 másodperccel jobb időt ment, mint a II. osztályú debreceni verseny győzteseként Farkas Jenő. Egy hét múlva, már elérte az I. osztályú szintet. Az 1963. évi egyesületi bajnokságon 47:29.6 másodperces idővel új megyei csúcsot állított fel. Majd a megyei bajnokság napján este hétkor a 10000 méteres síkfutásban indult, másnap reggel fél nyolc órakor pedig 48:40 másodperces I. osztályú szinten belüli időt gyalogolt. Versenyein leghangosabb, leghevesebb szurkolója négy éves kisfia, s ha az ő hangját hallja, győznie kell. Most már a sízés lett a kiegészítő sportja. Áttért teljesen az atlétikára. Cserélt. Szeretne válogatott atléta lenni. Az újévben talán már teljesülhetnek Girtl József vágyai.
