A SKSE atlétikai szakosztályának élére 1985. április 1.-től Takács Tamás került, aki a legfontosabb célként a szakosztály B kategóriás minősítésének megőrzését jelölte meg. A lehetőségek figyelembevételével, a futókkal és az ugrókkal foglalkoztak kiemelten. Azonnal hozzákezdtek a megye településein felbukkanó tehetségek kiválasztásához és beiskolázásához. Munkájukat jól segítette az általános iskolák részére évente megrendezett „Ki a leggyorsabb, ki a legruganyosabb, ki a legkitartóbb?” versenysorozat. A létesítmények közül felújították a Kohász stadion futópályáját, 1982-ben átadták a futófolyosót, és a kondicionáló terembe újabb eszközök kerültek.
A legtehetségesebb versenyzők közül Gibicsár István, Bartha Angéla, Telek András és Bene István más klubokba igazolt. Az itthon maradottak közül Czuder Antal tízpróbában hetedik lett az utrechti korosztályos Európa bajnokságon, Balázs Dénes 3000 m-en negyedik lett a varasdi ifjúsági EB-n, Utasi Sándor kijutott a fedett-pályás kontinensbajnokságra. A Mecser Lajos utódaként számon tartott Kadlót Zoltán 1987-ben 5000 m-en, 1988-ban 10000 m-en nyert felnőtt magyar bajnokságot, s SKSE-s klubtársai, Balogh Gyula és Szabó Zoltán társaságában a mezei bajnokságon és a hosszú távú csapatversenyeken is jó helyezéseket értek el.
Kadlót mellett Novák Gyula, Czuder Antal, majd pedig Balázs Dénes is bekerült a felnőtt válogatottba, míg Hegyi Judit, Deák Katalin, Szabó Mónika, Király Zoltán, Benkő Zsolt, Rozmán Zoltán, Mede Béla, Varga Judit, Bodó János, Behan Anikó, Kovács Dusán és Kozma László akkoriban a megye kiváló atlétikai utánpótlását jelentették.
A nyolcvanas évek végén a megyében hét atlétikai szakosztály működött. Ezek közül a SKSE bizonyult legeredményesebbnek. A kohászok továbbra is őrizték B kategóriás minősítésüket. Balázs Dénes 1500 és 3000 m-en országos ifjúsági bajnoki címet szerzett, ezután kijutott az IBV-re, majd a Varasdon megrendezett ifjúsági Európa bajnokságra, ahol negyedik, a plovdivi ifjúsági világbajnokságon pedig ötödik helyen végzett. Kovács Dusán és Kadlót Zoltán a válogatottban szerepelt. Szépen összecsiszolódott a SKSE 4×100, 4×200 és 4×400 m-es váltója. Az új tehetségek közül a SKSE-nél a középtávfutó Csala Attila tűnt ki. Az ifjú titánok közül Behan Anikó kijutott a mezei világbajnokságra, míg Ajkler Zita, Benkő Zsolt és Kozma László egyre több éremmel tért haza a korosztályos országos bajnokságokról.
Sokan örültek, mások viszont veszteségként könyvelték el, hogy Balázs Dénes megkezdte tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban. Újabb tragédiát jelentett Nógrád sportja számára, hogy 1992 októberében a SKSE megtartotta feloszlató közgyűlését. Az atléták azonban Angyal János vezetésével nem hagyták annyiban a dolgot, 1992. október 1.-én megalakították a Salgótarjáni Kohász és Diák Atlétikai Egyesületet. Újabb csapást okozott, hogy az acélgyár a Kohász stadionban megszüntette a fűtést és az energiaellátást. A versenyzők egyre nehezebben viselték a bizonytalanságot, ezért többen is más – főként fővárosi – klubokhoz igazoltak.
1993-ban a SKDASE háza táján Ajkler és Kozma ifjúsági válogatott lett, rajtuk kívül a magyar bajnokságokról Gulyka Krisztina, Garami Katalin, Balázs Dénes, Benkő Zsolt, Ádám István, Pál Csaba és a 4×100-as ifi-váltó – Kozma, Sáfár, Oláh G., Péter G. – szállították az érmeket. Júniusban, az Amerikában tanuló Balázs Dénes – tarjáni versenyzőként – harmadik lett a prágai nemzetközi versenyen, majd itthon, a Bp. Honvéd viadalán mindenkit maga mögé utasítva, egyéni csúcsot futott. Júliusban, a felnőttek országos bajnokságán Balázs Dénes 3000 m akadályfutásban ezüstérmet szerzett, míg Ajkler Zita távolugrásban 612 cm-el hívta fel magára a figyelmet.
A mezei futók jól indították atlétáink számra az 1995-ös évet. Az országos bajnokságon 10000 m-en Kadlót harmadik lett. A nyár folyamán Kadlót az ausztriai Wolfsbergben utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Sokan azt hitték, hogy hosszú ideig kell várnunk arra, hogy Nógrádnak újra nemzetközi szintű atlétája legyen. De szerencsére nem így történt. Már az 1997-ben elért két utánpótlás-bajnoki aranyérem és a felnőtteknél produkált négy második helyezés is azt sejtette, hogy Ajkler Zita (SKDASE) személyében huszonöt évvel Komka Magdi távozása után új női csillaga van a salgótarjáni atlétikának. A szerény főiskolás lány számára jól kezdődött az 1998-as esztendő is, hiszen távolugrásban megnyerte a fedett-pályás bajnokságot, majd az év augusztusában, a budapesti Európa bajnokságon 664 cm-es ugrásával a hatodik helyen végzett. Ajkler Zita nagy sikere után dr. Gótai László, a Magyar Olimpiai Bizottság Nógrád megyei tagja kezdeményezésére olyan szponzori háttér alakult ki a városban, amely biztosította a versenyző felkészülését a 2000-es sydneyi olimpiára.
Az 1999-es év során, a felnőttek szabadtéri és fedett-pályás országos bajnokságán Ajkler Zita távol- és hármasugrásban összesen négy ezüstérmet szerzett. A 2000. év első híre az volt, hogy a SKDASE a továbbiakban Salgótarjáni Acél Atlétikai Club (SAC) néven működik tovább. Az országos fedett-pályás bajnokságon Ajkler Zita távolugrásban aranyérmet szerzett, de a genfi Európa bajnokságon nem került be a döntőbe. A szabadtéri idény során Zitának az olimpiai részvétel kiharcolása volt a tét. Szerencsére Ajkler Zita szinte egész évben kirobbanó formát mutatott. A magyar bajnokságon sem távolugrásban, sem hármasugrásban nem talált legyőzőre, majd remek egyéni rekordjával a 670 cm-es ötkarikás kiküldetési szintet is teljesítette. Nagy kár, hogy Sydneyben meg sem tudta közelíteni élete legjobb eredményét, s 636 cm-es ugrása csak a huszonnegyedik helyre volt elegendő. Még nagyobb kár, hogy a kiváló atlétanő a 2001-es év elején kénytelen volt átigazolni Nyíregyházára, mert Salgótarjánban az alapvető feltételeket sem tudták számra előteremteni…
