Salgótarjánban a SSE már 1903-ban atlétikai versenyt rendezett labdarúgói részére, de az első nagyobb házi viadalára csak 1909. július 25.-én tett kísérletet. A korabeli tudósító felsorolta a győztesek neveit: 60 m-en és 440 yardon Szilágyi Béla, súlylökésben Czele János, diszkoszvetésben Márkus Rezső, füleslabda-dobásban Szegedi Sándor, s a kezdők között 60 m-en Ligeti Géza győzött. Az I. világháború után, 1920-ban megkezdődött a vidéki kerületek újjáélesztése. A húszas évek közepén a megye atlétikai életének is nagy lendületet adott a levente egyesületek létrejötte. 1925-26-ban már járási és megyei leventeversenyeket rendeztek. Az acélgyári, bányai, városi és járási levente egyesületek pontszerzői olykor az országos listára is felkerültek. A leventesportolók közül Fülöp, Gyurcsik, Knapicius, Fessel és Pintér a későbbiek során szép eredményeket értek el.
A Salgótarjáni SE-nél 1936-ban indult el az erőteljesebb atlétikai élet, igaz, szakosztályuk 1939-től működött. Az első kiemelkedő futósikert Nívelt Ferenc szállította számukra, a vidék és a kerületi bajnokság megnyerésével. A II. világháborút megelőző években a SSE-nél tehetséges gárda állt össze. Közülük Feledi István emelkedett ki, aki 3000 m-en 8:49,0-s idejével országos ifjúsági bajnoki címet szerzett, majd a szabadkai vidékbajnokságon Tompay, Neményi, Kirner és Nívelt társaságában jeleskedett. Szintén Fülöp Pál edző keze alatt tűnt fel Kovács, Simkó, Füzes, Bálint, Mojzes, Dénesfalvi, Benkő, Orlik, Maravszky, Dancsó és Fajd is. Az acélgyári leventék között Tóth J., Huszár, Hényel, Havrány, Friedrich, Takács, Lorkó és Miskolczi hívta fel magára a figyelmet.
A II. világháború után az atlétikai élet újjászervezésével az északi kerületben Nemes Pétert, Nógrádban Bácsfalusi Bajcsik Ferencet és Fülöp Pált bízták meg. Az első kerületi versenyt 1945. augusztus 25-26-án rendezték Diósgyőrött. Az 1947-es vidékbajnokságon Bolyki István hármasugrásban ezüstérmet nyert. 1949-ben Botár Attila, a SSE-ből átkeresztelt St. Vasas kiválósága 110 m gátfutásban beállította az országos ifjúsági csúcsot. Az 1950-es kerületi bajnokságon a St. Vasas négy aranyéremmel gazdagodott. A vidékbajnokságon Feledi István győzött 5000 m-en és 3000 m akadályfutásban.
1957-ben kilenc nógrádi sportegyesületben működött atlétikai szakosztály. Ezek közül legtöbben a SSE-ben versenyeztek, ahol mintegy száz fiatal űzte a nemes sportágat. Az egyesület versenyzői közül Farkas Jenő gyalogló, Botár Margit diszkoszvető és Szatmári Judit gátfutó verekedte be magát az ország legjobb versenyzői közé, Nemes Béla és Kirner Rezső edzők munkáját dicsérve. 1958 decemberében a Nógrádi Népújságban olvashatjuk, hogy „jó úton halad megyénk atlétikája.” Nógrád megyében, az 1959-es évben 17 sportszövetség működött, s ezek közül az atlétáké bizonyult a legjobbnak. Az egyesületek közül sorrendben a SSE, a Bgy. Medosz, a SÜMSE és a Nagybátony vitte a prímet.
A hölgyeknél a magasugró Komka Magdolna 1966-ban országos ifjúsági bajnok lett, míg 1967-ben Lajkó Zsuzsa a serdülők között bizonyult hazánk legjobbjának. Komka Magdi 1968-ban már a felnőttek között nyert országos bajnokságot, és sikerét még háromszor (1969, 1970, 1972) megismételte. A SKSE kiválósága 1968-tól 1972-ig volt tagja a magyar válogatottnak, részt vett az 1968-as mexikói és az 1972-es müncheni olimpián, s a grenoble-i fedett-pályás EB-n a negyedik helyen végzett. Ebből az időszakból nem lehet kihagyni a magasugró Bíró Évát, a gyalogló Girtl József Lászlót, a hármasugró Angyal Jánost, a magasugró Kaffka Károlyt, a középtávfutó Palaticzky Gábort, a Vanó, Ürmössy, Tományi serdülőváltót.
